A tisztán adhéziós erőre játszó ragasztóra a legjobb példa a cián-akrilát család pillanatragasztói.

 

Azoknak a kohéziós-ereje gyakorlatilag nulla, vagyis semmilyen üreg, vagy egyenlőtlenség kitöltésére nem alkalmasak - és kizárólag csak a két anyag fizikai találkozási felületein hoznak létre ragasztó-kötést.

 

Az ilyen típusú ragasztónál igaza van Repülősnek, hogy ezekhez tükör-felület kell - különben szart se érnek.

 

Na de nem így pl. az epoxi-fajzatú ragasztóknál - amelyeknek jelentős saját kohéziós erejük (is) van - vagyis van nekik saját, önálló mechanikai anyag-szilárdságuk is, mint olyan.

Pláne, amikor még fémszemcsékkel vagy egyéb armatúrákkal is fűszerezik a keverékükben.

 

Ezeknél nem játszik a felület érdessége (mert képesek kitölteni azt) - csak figyelembe kell venni a ragasztó saját terhelhetőségét - ami nem egyszer nagyobb, mint a ragasztott anyagoké.

(ilyenkor szakad az anyag a ragasztás mellett).

 

Szerintem!

.