Bényei József:

Majd kiállok a hóesésbe

 

Majd kiállok a hóesésbe,

mikor a pelyhek jéggé fagynak.

Törvényt szívemnek csak a szél

s didergő varjúcsapat szabhat.

 

Vadaknak lennék bújó társa,

erdőszéli avart kotorva, -

s mire bőröm csonttá keményszik,

magához hív egy szarvascsorda,

 

s amíg a kagylószemű őzek

vonulnak fedett etetőkre,

fekszem eldőlt fa törzse mellett

áhítozván a jó időre.