KORMOS FRANCISKA

A sírás után

2010.05.17

Amikor megszülettem sírtam, de puha karral átöleltek, elringattak és felderült a nap.
Amikor leestem a porba sírtam, de óvatos kezek felemeltek, megsímogattak és felderült a nap.
Amikor indulattal megszídtak sírtam, de utána csendes hangok vígaszára találtam és felderült a nap.
Amikor csalódtam a biztos igéretben sírtam, de fordult a világ, új szerepre hívott, és felderült a nap.
Amikor beteg voltam s fájdalmak kínoztak sírtam, de megéreztem a gyógyulás fínom enyhítését és felderült a nap.
Amikor féltem éjjel a magányban sírtam, de jöttek dallamos hajnalok és felderült a nap.
Amikor bizalmas barátom elfordította arcát sírtam, de utamba tértek új barátok és felderült a nap.
Ha egyszer majd meglátok minden sárfoltot az életemben, sírni fogok, de tudom, valaki letörli könnyeimet és akkor tiszta ruhában felderül a nap.