:-)))

 

 

A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI

 

- Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnlban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre.

Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.

- Mi az a mező, anyukám?

- A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.

Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:

- Jaj, de megijedtem.

- Mitől?

- Furcsát láttam.

- Mit láttál?

- Icike-picike kis csacsikat.

- Mekkorákat?

- Mint a fülem.

- Nem lehet az.

- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.

Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.

- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.

- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.

Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:

- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.

És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.

Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.

 

Gárdonyi Géza

 

:-)))