"miért gondoltad, hogy én abból a néhány Steiner sorból tájékozódtam a W. írástanításról? "

Az általad idézett sorok arra utaltak, hogy nem a valós gyakorlatot ismered. Ezt most sem gondolom másként.

Az általad sugalltnál sokkal szabadabb, gazdagabb a gyakorlat. Nincs olyan, hogy valamit ne emelhetnék be, amit be tudok illeszteni ebbe a módszertanba.

Ha nem tetszik az a pár szó, ami s-sel kezdődik, akkor mozgásból indítom a tanítást és nem képből (mint ahogyan ezt Gábor is leírja a könyvben). Vagy még egyszerűbben. Felkerül a táblára ez:

ME E

E IK

HA AL

 

És miután kitalálták a gyerekek, hogy milyen betű hiányzik, beírom mindhárom helyre.

 

Ilyen is van a Waldorf-iskolákban.

De az is fontos, hogy a gyerekek szempontjából tökéletesen mindegy, hogy hány olyan szó van a magyar nyelvben, amivel meg lehet tanítani az S betűt. Nem fognak összehasonlító kutatásokat végezni hét évesen. Ha az óra jó volt, akkor működik a dolog, ha vacak, akkor meg megint nem a szavak száma számít. Ezek a felnőttek számára fontos problémák, a gyerek élményben úszik és nem agyal annyit, mint mi.

 

Steiner nem az írástanításban foglalkozik az általad említett, hallatlan izgalmas dolgokkal, hanem a meditatív munkában és az euritmiában (például).

Ha nem csak egy szeletét nézed annak, ami az iskolában történik, hanem az egészet, akkor ezek a kérdések nem ilyen gyötrőek.

De mondjuk nekem ebben előnyöm van, így nem is gondolom, hogy kívülről nézve mind pont olyan jól látszik, mint belülről.

És még valami.

Senkit nem szeretnék meggyőzni a Waldorf-iskolák kapcsán semmiről.

Steiner írástanítási módszere nem ad megnyugtató választ a kételyeidre. Ezt tiszteletben tartom.

Ha tudtam volna, hogy ezek nyugtalanítanak, nem ajánlom Gábor könyvét.

A részemről ezt a témát most lezárom.