Ugyan az Árpád-kori etnikai viszonyokról biztosan szó szerint semmit nem lehet tudni, de a későbbi állapotokból nyugodtan le lehet vonni azt a következtetést, hogy az Árpád-korban a domináns etnikum és nyelv a magyar volt. A Tihanyi alapítólevél lejegyzőjének csak kellett valamilyen okának lenni arra, hogy magyarul írta le azt, amit latinul nem tudott megfogalmazni. Nem törökül, nem németül, nem valamilyen szláv nyelven.

Az első évezred második felében a sztyeppén élők javarészt türkök voltak. A honfoglalók elődei köztük, mellettük éltek, ebből a szempontból tök mindegy, hogy meddig voltak a kazár államalakulat részei.

Tudomásul kell venni, hogy abban a korban lazán bántak a népnevekkel. Ráadásul a sztyeppén az etnikum valóságosan is laza kategória volt. Történelmietlen a tizenkilencedik századi nacionalista eszményképet arra a korra visszavetíteni.