És akkor az idei év öngólja kedves anyósomék részéről: az esküvőnk előtt, aki nem olvasta volna a mi kis szappanoperánkat, annak írom: miután a telefonba beleordibálta az elmebeteg a férjemnek, hogy azonnal le kell mondania az örökségről, alá fogja írni a papírt, és a kocsit is átírják a nevéről (milyen kár, úgy élveztük fotózgatni és küldözgetni nekik a gépjárműadós csekket és levelet), másnap már itt álltak előttünk a "küldöncök" a kocsival, a papírokkal, hogy azonnal alá legyenek írva. Erre a héten a postaládánkban ott kuksol az önkormányzatos levél a gépjárműadóról, ugyanúgy a férjem nevén, fizessen 30e Ft-ot. Kérdezem tőle, mi ez? Nem írtad alá a papírt? De igen. Önkormányzatnál mondja az ügyintéző, hogy ez biza még a férjem nevén szerepel. Felhívta az öccsét, hogy küldjék már el legyenek szívesek az aláírt papír másolatát, hogy be tudja vinni az okmányirodába, és vigyák már be ők is, ha már ilyen sürgős volt, hogy fél éve nem csináltak semmit. Erre a válasz, hogy hát ők azt várják, hogy legyen vevő az autóra, és ne kelljen kétszer írni a papírt, meg fizetni ugye. Tessék. De ide tekerni kellett a kocsival, párban persze, hogy rögtön írja alá a papírt a férjem, félórás szentbeszéddel, max hangerővel körítve. Ezért, hogy fél év után is nekünk jöjjön a papír, és nekünk kelljen küldözgetni a csekket. És ha a férjem olyan gerinctelen lenne, mint ők? És odamenne, hogy akkor ő igényt tartana a nevén szereplő gépjárműre? Akor lenne nagy óbégatás...

Na mindegy, szóval az a lényeg, hogy cirkusz az mindig legyen. Soha, semmit ne intézzünk normális emberek módjára, hanem első haragból felindulva, a lehető legnagyobb önégetéssel.