Hehe. Azt hiszem, a földön is volna mit tanulnom tőled :)

Az én utam az egyszerűség. Sosem fejlesztettem a kupolázó képességemet arra a művészi szintre, amikor téli kesztyűben, a lepkefingban, ügyes akrobaták kapkodják a kezüket az A sor, és a fékek között felváltva.

Viszont a legűgyesebbnél is kevesebbszer nyúlok mellé a fékeknek startnál,.... mivel eleve a kezemben vannak :)

Biztos vagyok hogy lehet fél lábon csukott szemmel is kupolázni, de egy szint után már a repülésre érdemes koncentrálni...

Félreértés ne legyen, még a gyakorlott pilótáknak is szüksége van a kupolázás és startolás gyakorlására, mert a repülésenként egy start többnyire kevés. Ezért is szállok vissza olyan szívesen.

De arányttéveszteni egyik irányban sem célszerű.

És feltétlenül meg kell jegyeznem hogy minden csukás gyakorlat hasznos, én csak a leg gyengébb pontra utaltam, és az nem a rutinos mozdulat kivitelezés hiánya, hanem a fejben felkészültség hiánya.

Pl. amikor északi szélben haladtam a kilencfa felé, már előre átgondoltam, mit fogok tenni, ha pofánver a szél....