"Ellenforradalmat! Reakciós élcsapatot! Reakciós avantgárdot! Ez a kor követelménye. Ezt követeli az élet és a megmaradás. A fennmaradás törvénye. Most! Mert ha nem hirdetjük meg mihamarabb a mozgalmat, végünk.

A haladás, a szabadelvű eszmék olyan szinten iktatták ki a természetes ösztönöket az emberekből mind egyéni, mind közösségi szinten, hogy reakció nélkül nem fogunk tudni fennmaradni.

Ha esik az eső, az ember eresz alá áll. Ha hideg van, kabátot veszünk. Idegennel nem állunk szóba. „Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való.” Eme triviális, valaha, elemistakorban is ösztönből tudott alapvetések ma a felnőtt embereknél hiányoznak. Ami nem csoda, hisz a mai embernek már az apja-anyja is degenerált, kifordított világban nőtt fel. Már az apja, anyja is nélkülözte az iskolai hit- és erkölcstant, az atyai pofont, a tekintély létének természetességét, és a férfi–nő barátság agyréme, valamint „a lázadás érték”, „az egyenlőség kívánatos”, meg „a forradalom jó” káros téveszméinek agymosásában dagonyázott a Fekete Lyukban.

...

A természetes ösztönöket. Az úgynevezett józan paraszti ész maradékait irtotta ki a nagybetűs haladás.

Régen az alsó kaszt másolta a felsőt. A kispolgár a nagypolgárt, a nagypolgár az arisztokratát. (Az Andrássy úti villák mind a nemesi kúriák „lebutított” verziói). De ez az állapot ’68-ban megfordult. Az orvos és a mérnök csemetéje kezdte másolni a tehenészlegényt, és farmert húzott. Az újgazdag, budai úrigyerek punkot játszott, és részegen vitték be az őrszobára, mint holmi kikötői lumpent. A nadrág mára nem elég, hogy farmer. Legyen szakadt is, eltépett, foltos. Mint egy harlemi bűnözőé. De ha félig le van tolva, mint egy börtönviselt homokosé, az még trendibb. Mert az egyenlőség ott valósulhat csak meg, lent, a pocsolya színvonalán. Mindenki proli.

Tornacipőhöz hordunk ma öltönyt. Az ing kitűrve, mint egy hajléktalané. Tisztes negyvenes nők játsszák a tizenévest, pontosabban a tizenéves prostituáltat, mert amilyen ruhában ma egy anya áll a Tesco pénztáránál sorba, olyanban fél évszázada az utcalány állt éjszaka a sarkon.

Reakciót! Reakciós avantgárdot, amíg még nem késő. Hirdessük meg, legelőször is a művészetek terén."

A teljes cikk