Rózsafa nem maszatol, a mahagóni test inkább. A jávor fogólap csillog, kifejezetten magasba húz, ahhoz képest kiegyensúlyozottabb a rózsafa fogólap, nem bántja annyira a frekimenetet. Stratón, pláne telén annyira nem is szeretem, kicsit elvesz a hangszerek csillogós karakteréből, viszont általános célú rockgitárba szerintem igen fasza a jó minőségű rózsafa.

Az ES-335 kopiban biztos valami alacsony jelszintű pickup volt, meg az egy üreges testű cucc, ellentétben a tömör testű, koptatólap nélküli metálgitároknál. A vintage humbuckerek jelszintje 200 mV alatt marad, egy modern, hi-gain hanghoz kitalált hangszedő ennek 2-2,5-szeresét is tudja.

Ez jó móka: http://www.dimarzio.com/pickup-picker

Faanyaghoz, pozícióhoz, hangzáshoz lehet pickupot javasoltatni, és az ajánlott szedők jellemzőiből kb. össze tudja szedni az ember, mit is keres.

Svájcban valóban nem járok sűrűn. :) Amúgy Puli barátomnak egy csöves Fender kombója és az a Mesa V-Twinje van, baszki, egy Gretsch üreges testű gitárból haraphatóan sűrű hangot hozott ki, nem beszélve arról, amikor rádugtuk a Jacksonomat. Az a torzító zseniális, laza blúzos krancstól a rectifier-szerű durvulatig mindent tud, és mivel csöves, nagyon szellős, nem nyomja úgy el a dinamikát, mint a tranyós dolgok. Én is szeretnék átállni csőre, több okból. Egyrészt a dinamika, másrészt az őszinteség. Van egy erősítők készítésével foglalkozó srác, a kedvenc hangszerészem mellett dolgozik, múltkor rádugtuk a gitáromat egy 4x12-es ládára és egy 100W-os durvulat fejre, kb. 2 másodperc alatt kiderült, mennyire koszosan, ügyetlenül pengetek. Tranyós cuccon nem feltűnő, csövesen viszont szégyen, milyen szarul játszottam. Ijesztően gyors, hirtelen volt a hangindítás. Nekem is Kettner kombó van otthon, önmagában hallgatva ügyes dolog, de egy rendes csöves kombóhoz (fej+ládához) képest tompa, és tere sincs.

Tudod, mit nézz meg blúzra? Vox Lil' Night Train :)