Szentül hittem, hogy ha az ovi négytől hétig tart, akkor nyilván ez után iskolaérett a Waldorf-gyerek :)  Most viszont volt egy nyílt nap a budaörsi suliban, ahol is kiderült számomra, hogy egy fenét, már a hagyományos oviban hatévesen "végzettek" is mehetnek

      Én mondtam, hogy így van! :)

 

Itt jön a dilemmám: az iskolaéretlenségét a hagyomáyos sulikhoz képest állapítottuk meg az ovival együtt: a hajtás, a stressz, a verseny a sok hét-nyolc éves visszatarottal, az ötször 45 perces órák, a négymillis sávokba betűk préselése, nulla mozgás szünetben (egyik suliban pl konkrétan ki is mondták, hogy a yerek a mozgásigényét élje ki az oviban, mert itt ezt már nem lehet  - a napi tesióra egy tök más tészta) stb. 

     Én a helyedben nem látnám ennyire borúsan egy állami iskolában a gyerekem helyzetét. 

 

Na de egy Waldorf az már tök más tészta! Itt figyelembe lenne véve, hogy visszahúzódóbb, nem produkálja magát, lehet nagyban rajzolni, írni, az egész testükkel tanulnak mindent, nem végig egy padban ülve, stb...

     Ha "csak" ezért akarnád Waldorba iratni, akkor megvan a veszélye, hogy csalódsz. Ezek a dolgok nekem is nagyon tetszettek, de engem kikészített idegileg a módszerek mögött álló világnézeti rendszer (antropozófia, szellemtudomány). Az pl., hogy egy tanárnak inkarnációs segítséget kell nyújtania, merthogy Steiner hitt a lélekvándorlásban, és eszerint is alakította a módszertanát.

     Szóval sok problémát megold a Waldorf, de legalább ugyanannyit generálhat egyeseknél (nálatok lehet nem lenne ezzel semmi gond!). És nekem arra kellett rájönnöm, hogy nem panácea a Waldorf-pedagógia, nem megoldás minden bajra, csak egy jó próbálkozás a sok közül. 

 

Az ovit nagyon szereti, de új óvónéniket kapna az új csoportban, akik nekem annyira nem jönnek be, a régi csoportból a legjobb barátja mégsem marad, csak hat gyerek összesen. Nem tudom, melyik lenne szerencsésebb :((( Igazából most van ő ott, hogy kezd kinyílni, jobban megmutati magát, oldódni, stb, de az az érzésem, hogy ezt egy waldorf suliban is nyugodtan megtehetné.

    Az látható, hogy attól félsz, ne menjen túl korán a gyereked iskolába, mert ott valami károsodás érheti.

    Én hasonló érzéseket éreztem, mikor testvérem gyereke ment suliba, és elkezdtem kutakodni ezügyben. Rájöttem, hogy nem csak a Vekerdyt kell olvasni, bármennyire bírom a pasit:). Most pl. Vajda Zsuzsanna Neveléslélektan, Ember és kicsinye c. könyveit tanulmányozom, ő tisztán a pszichológia szempontjából közelíti meg ezeket a kérdéseket.