Szia Vértes.

Örülj ha még nem találkoztál ilyen parazitával:

"Ez az állat szép, tarkás rajzolatáról és fonal módjára megnyúlt testéről nevezetes. Sásszerű testével a vizinövények vékony, gyöngéd szárait utánozza. Nagy talpi tapadókorongjával a vízben, legszívesebben növényi szárak közé megtelepedve és mereven kinyújtózva, teljesen növényi szálhoz válik hasonlóvá. Tarkázata a fodros tükörtől levetítődő árnyékkülönbözetekbe nagyszerűen beleillik. Az arra úszkáló hal észre sem veszi a mozdulatlan állatot s így gyanútlanul érintkezik vele. A pióca erre hirtelen ráveti magát s nagy talpi korongjával a következő pillanatban a hal bőrén terem. Néha egy-egy pontyon vagy keszegen 8–10 piócát is találunk, a lomhán a víz fenekére vagy parti gyökérzet közé húzódó harcsán pedig egyenesen hemzsegnek a halpiócák. Nehogy a halpióca a szúrásaitól megriadt hal száguldása közben leszakadjon a hal bőréről, mindig úgy helyezkedik el, hogy talpkorongját valahol a gazda feje felől szívja az állatra, vékony testével pedig a hal farka felé tekint s így a tovaúszó állatra rásímul. Mellékelt 3. ábránk a 2–5 cm hosszú állatokat a hal pihenő helyzetében mutatja be, amikor a piócák hullámzó testükkel ide-oda mozognak a gazdaállaton. Tavainkra ezek a halpiócák a halgazdaság szempontjából nagy veszedelmet jelentenek. Az ellenük való védekezésre nincs más mód, minthogy a tenyészetre kitett halivadékot az elhelyezés előtt darabról-darabra vizsgáljuk át, nehogy halpióca kerüljön be velük a tóba, másrészt pedig az, hogy a tavakat időnként eresszék le és szárítsuk ki, hogy az esetleg vízimadarak segítségével mégis odatelepített piócák ilyenképpen kipusztuljanak."

Részlet: Brehm  , Az állatok világa  című dolgozatából.

Egyébként azokon a halakon, amelyek már oldalra voltak fordulva és kivettem, ezek a halpiócák rajta voltak a halakon. Úgyhogy biztosan hogy ezek a ludasok.

Köszönöm.

Szia.