Amit csak találtam neten összeszedtem neked:

 

Halpióca / Piscicola sp.

A halpiócák a gyűrűsférgek (Annelida) törzsébe tartoznak. Ebbe a törzsbe tartoznak az ismert, nem élősködő fajok, pl. a földigiliszta vagy a csővájó féreg (tubifex) is. A halpióca a száján levő tapadókoronggal kapaszkodik a halakba és szívja ki a vérüket. Ennek során herudint, egy alvadásgátló anyagot, fecskendez a sebbe. A jóllakott féreg legkésőbb legfeljebb két nap múlva leválik a halról. A szívás során megsérti a hal bőrét (ritkábban a kopoltyúkat vagy az úszókat). A vérveszteség maga – az utólagos vérzések miatt is – mindig gyengüléshez vezet, a kisebb halaknál pedig akár azonnali pusztuláshoz is. A szívás helyén gyakran másodlagos fertőzés alakul ki. Ezen kívül a piócák a szívás során paraziták különböző stádiumait is a sebbe juttathatják, amelyeket egy másik hal megcsapolásakor szedtek össze. A halpiócák vagy kokonok a bennük levő lárvákkal együtt újonnan vásárolt halakkal, élő eledellel vagy vízinövényekkel kerülhetnek az akvárium vizébe. A gyakori vízcsere, a férgek lehalászása és a berendezési tárgyak és a növények alapos tisztítása a piócák populációját lecsökkentheti, és végül egészen kiirthatja. A nagyobb bölcsőszájúak szívesen esznek piócákat és – amennyiben a többi telepített állat megengedi – bevethetők ezeknek a leküzdésére.

Amennyiben szükségessé válik a piócát a halról közvetlenül leválasztani, pl. tömeges támadás esetén, akkor a férgeket nagyon óvatosan, egy tompa csipesz segítségével az elülső tapadókorong mögött kell leválasztani. A féreg gyomrát (középső testrész) eközben nem szabad összenyomni, mert a pióca a gyomortartalmát a sebbe löki, és ezzel megnövekszik a betegségátadás rizikója. Ugyanez érvényes más módszerekre is, amik a férget ingerelhetik (pl. közvetlen sószórás). Biztosabb módszer, ha a férget csak azután távolítja el, miután már magától levált a halról. A sera ectopur használata segíti a szívott helyeken a sebek gyógyulását és megelőzi a gyulladásokat. A már fennálló fertőzések esetén a sera baktopur segít.

 

Halpióca

(Piscicola geometra), az ormányos piócák, (Rhynchobdellidae) rendjébe tartozó, fonálszerűen megnyúlt testű féreg. A 25 mm hosszú állat nagy veszedelme a halaknak, mert gyakran tömegesen rájuk csimpaszkodva nedvüket szívja.

Többnyire kerti tóban találhatóak meg. Pár cm nagyságúak, könnyen észrevehetőek így szabad szemmel. Szájuknál lévő szívókorongjuk segítségével kapcsolódnak a halakhoz, megnyitnak egy véredényt és a kiszivárgó vért kiszívják. Amikor elhagyják a halat, vérző sebek maradnak a bőrön. A piócák egyik halról a másikra vándorolnak, így veszélyes betegségeket terjeszthetnek.

Kezelés: A piócákat alkohollal átitatott vattacsomó segítségével választhatjuk le.

 

Halpióca

Néhány centiméteres hosszúságot elérő gyűrűsféreg. Teste nyúlékony, összehúzódva csak pár milliméter. Két végén tapadókorong található, amivel rögzül a tereptárgyakra vagy a hal testére. A pióca felsérti a hal bőrét és a vérrel táplálkozik. Az utána maradt seb könnyen elfertőződhet. A piócák legkönnyebben növényekkel kerülnek be az akváriumba.

Tünetek: A halról szabad szemmel is látható féreg lóg le. Megfigyelhetjük szabadon úszva is.

Kezelés: Vattapálcikát mártsunk alkoholba, ezzel kenjük be óvatosan a piócát és a tapadási pontot. Ettől elengedi a hal testét. A sebet fertőtlenítsük.

 

Halpiócák

Tünetei: A halak a dekorációhoz, vagy az aljzathoz dörgölőznek. A piócák láthatóak, amint a hal bőrére tapadnak; érintésre összehúzódnak.

Oka: A piócák a szívószájuk segítségével a hal bőrére tapadnak, és a vérét szívják. Peterakáskor leválnak a halról, petéiket a növényekre, kövekre rakják.

Kezelése: Gyenge fertőzés esetén csipesszel szedjük le a piócákat, a sebet antiboitikummal kezeljük. Súlyos fertőzéskor a medence vizét kezeljük metrifonat oldattal (2,5-4 mg/10 l) és cseréljük ki az aljzatot, valamint dekorációt.