:-)))

 

 

„Bálint napján megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét”  - 

(Topolya)

 

*

 

Ugráljunk, mint a verebek,

rajta gyerekek!

 

(gyermekdal – Donászy Magda)

 

*

 

SZÉP NAPOK

 

„Télen a nappalok rövidek,

tavasszal hosszabbodnak.

Játékmedvék és verebek

örülnek a tavaszi napoknak.

„Ezek az igazi szép napok”,

mondja az egyik medve.

„Már hajnaltól hallgathatok

rigókra, verebekre.”

„Ezek a pompás ébredések”,

mondja két verebünk.

„A keddi nap alig ért véget,

és máris szerda ragyog nekünk.”

Ebben megegyezünk.

(Bár ilyen szép fényes napokon

– ezt sem tagadhatom –

hajnali fél négykor kelünk.

S ez egy kicsit korán van.

Jó volna még az ágyban.)...”

 

*

 

A MEDVÉK BÚCSÚDALA

 

Mi minden történik velünk!

Mi minden megy nekünk!

Az ablakon kinézhetünk,

szekrényhúron zenélhetünk,

ha kedvünk van, mesélhetünk.

És ami medveritkaság:

VAN KÉT IGAZI VEREBÜNK!

Ennél szebb: csak a parkokban,

mert ott verébből még több van!

Mind hasznosak, mind kedvesek,

jókedvű, bátor lények.

Ott szökdelnek köröttetek,

és télen enni kérnek.

Igen fontos madarak ők,

egyáltalán nem kártevők.

Pusztítják a gyommagvakat,

meg a káros rovarokat.

És – ugye, ez a lényeg? –

senkit sem akarnak bántani!

Fürgébb, vígabb barátai

a komoly játékmedvéknek.

 

*

 

(EGY RÉGI-RÉGI MEDVE )

 

Egy régi-régi piacon

sétáltunk, tavaszi napon.

Örültünk, hogy elmúlt a tél,

és pulóvert lenget a szél.

 

Lengedeztek a szélben

tarka pulóverek.

Medvémnek észrevétlen

igen jó kedve lett.

 

Egy öreg karosszék tövén,

ahová épp elért a fény,

megpillantottunk valakit.

– Hiszitek-e? Mi is alig!

 

Ott ült egy kisebb székben,

ott ült és napozott

egy régi medve! Éppen…

éppen… ásítozott!

 

Aztán minket is észrevett.

Medvémmel elbeszélgetett.

Egy kicsit sem volt bánatos.

Jó az, ha az idő napos.

 

A régi-régi medve

nagyon örült nekünk.

Kérdeztük, nincs-e kedve

hazajönni velünk?

 

Azt mondta: „Mennék veletek,

de a piaci verebek

mit kezdenének nélkülem?

Nem csípkedhetnék a fülem!”

 

A piaci medvének,

bizony, igaza volt.

– Medvém csak nagyot nézett,

és egy mukkot se szólt.

 

Hátra is néztünk. Csipogást

hallottunk: hát ugyan ki mást

táncolt körül verébsereg ?

Ki volt az, akit körbevett?

 

Ott ült egy kisebb székben,

tartotta két fülét:

hogy csípkedhesse szépen

egy-egy vidám veréb:

 

Egy régi-régi medve.

Sütött a nap felette,

röpdöstek a pulóverek,

ugrándoztak a verebek –

 

és medvém karon ragadott:

„De jó lesz hazaérni!”

– És éjjel arról álmodott,

hogy ő a Régi-Régi.

 

Tandori Dezső

 

:-)))