Kedves Bubu, talán ezt már nem olvasod el, én még csak most olvastam a problémádat. És vele némelyik kommentet is, amik tényleg nagyon kemények. Nekem is rengetegszer mondták ezt, köztük az anyósom is, hogy fiatal és tapsztalatlan vagyok, és ugyanilyen rosszul esett. Én nem szeretem ezt hallani, és mondani sem, bár van akire igaz.
Én ugyan ilyen szerelmes voltam/vagyok a férjembe, mint te a párodba. 18 éves voltam, maikor összejöttem vele, ennek már hét éve. Viszont én anno pont fordítva láttam a dolgot mint te, pedig ezerszer rosszabb dolgokkal kellett megküzdenünk az anyja miatt, mint neked, már akkor az elején. Én abban nőttem fel gyermekkorom óta, hogy olyan emberek vettek körül, akik erőltették a kapcsolatukat olyan rokonaikkal, akiket a hátuk közepére nem kívántak. Az anyámtól kezdve a sógornőmig, mindannyian olyan lelki/mentális sérüléseket szereztek az anyósaik miatt, mert a nagy szerelem miatt erőlködtek, hogy kell a jó kapcsolat, ami már visszafordíthatatlan. És nagyon sokszor a gyerekekre is kihatott. Én mindig inkább úgy láttam, hogy hiába szeretem, imádom azt a férfit, egy-két-három évig fáj ha elhagyom, de aztán elmúlik. Viszont ha azanyja tönkreteszi az életünket, na az sosem múlik el. És ha visszaolvasol itt, sok nő ír középkorúak, a tönkrement házasságukról, az anyós miatt. Nekem eszem ágában sincs azt mondani, hogy hagyd el a párodat, dehogy hagyd! Viszont az a helyzet, hogy ha összeházasodtok, igen is kérheted tőle, hogy kevesebbet foglalkozzon a mamával, és legyen szigorúbb vele. Engem a "mégiscsak az anyám" szöveggel ki lehet kergetni a világból. Az ember ezt nem választhatja meg, nem is kérte, csak kapta. És miért tartozik hálával olyasmiért, amit gyakorlatilg ráerőltettek?! Egyik nő sem azért szül gyereket, mert hogy jajj de jó lesz annak a gyereknek, hogy élhet, hanem önmaga miatt, az ösztönei miatt, és mert milyen édes egy kisbaba, stb. Ha együtt éltek, akkor van egy közös életetek. Ha erre rád kihat az ő anyjának a hülyesége, akkor akkor a közös életetekre hat ki. Te egy ideig eltűröd ezeket a dolgokat, de majd amikor babátk lesz, és te alig várod majd hogy a férjed hazaérjen, és átvegye kicsit, hogy pihenhess egy fél órát, és a mama meg elrángatja valahová, ahová oda sem megy, akkor sokkal, de sokkal nehezebben fogod venni ezeket a dolgokat. Ezt mi is nagyon sokáig csináltuk, én tűrtem, és tűrtem. A férjem úgy járt haza látogatóba mintha én nem lennék, azok után, hogy az anyja lekurvázott, és lekurvaanyázott. Ez olyan megalázó volt számomra, hogy azt elmondani sem lehet. Én nem kértem tőle hogy ne menjen haza, csak hogy húzza meg a határt, vagy pedig válasszon hogy mit akar, engem, vagy az anyját, mert ez így nem igazán fer dolog. 6 évig kínlódtunk emiatt. Senkinek nem kívánom. Éjszakai pánikrohamok, fulladás, gombóc a torokban napokig, fejfájás 24 évesen.....és így szüljek gyereket? Nem. És ezt ő is belátta végül.
Tudod, a legjobb ilyenkor a mérlegelés. Sokan azért ápolgatják a kapcsolatot olyannal akit utálnak, általában rokonnal, mert bele van vésve a fejükbe, hogy tartani KELL a kapcsolatot, és mert el sem gondolkoznak, hogy mi van ha...? És hogy miért, ez nekem miért jó? Mikormi össze költöztünk, a férjemet csak akkor hívták, ha cirkuszolni akartak. Nem volt nehéz a mérlegelés, mi lesz velünk, ha nem tartjuk a kapcsolatot? Rengeteg idegességtől, és feszültségtől szabadulunk meg. És semmi mást nem tudtunk felhozni. Érdekes, nem? Most már remekül megvagyunk. Pedig rengetegszer akartunk szakítani. Ti mit veszítenétek a mama nélkül? A párod mit veszítene? A testvérei mit veszítettek, akik nem tartják vele a kapcsolatot? Gondoljátok át egy kicsit, mert mi is vártuk a nagy égi csodát, hogy egyszer csak minden olyan jó lesz, de a dolgok csak rosszabbak lettek, míg már a kapcsolatunk is kezdett rámenni.
Egyébként irigyellek téged, amiért "csak" ilyen problémáid vannak az anyós jelölttel, tudom ez nem vigasz, de nekem ezerszer durvább volt. Rám olyanokat mondott, mikor még nem is ismert, hogy a fia csak azért jár hozzám, hogy "legyen hová tennie a farkát", és még sorolhatnám.
Egy kapcsolat nem szólhat arról, hogy az egyik fél mindenben enged, a másik meg semmiben. Erre megoldást kell keresnetek, ne várjátok meg, míg egészségügyi problémáitok lesznek pl. Tew megérted azt, hogy a párodnak ez ffontos, de neki is értenie kell, hogy neked meg ez így rossz. Őszintén remélem hogy megszabadultok tőle, mert ő már csak öregedni fog, az pedig mint tudjuk nem "okosodással" jár :/