Például ez is egy olyan történet, hogy csak na. Meg még hozzá az anyukák, akik gépeltek. Megalájk, ha mondhatom így.

A régi (hetvenes, nyolcvanas évek) könyvhetekről amúgy hasonló emlékem van. Anyámék lényegében lefizették a Ferenc körúti könyvesboltosokat, hogy az első napra pakoljanak össze mindent, amit előzőleg kinéztek a katalógusból, plusz dráma-, vers-, próza-válogatás, mert egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy ezek ne legyenek meg otthon, mégpedig időben. És magamra is emlékszem, ahogy felső tagozaton Örkény- és Csurka-drámákat olvasok, mert hát mi mást.

A baj csak az, hogy a gondolkodásom is megrekedt ezen a szinten. Belém van ivódva, hogy ma is olyasmire kíváncsiak az emberek, ami engem érdekel. Aztán meg persze nem. Na, ilyen az, ha valaki kimegy a divatból. :-))