Nagyon-nagyon köszönöm az együttérző szavaitokat.

 

Ha valaki, akkor ti tudjátok min mehetünk keresztül - ezért a ti együttérző szavaitok hatványozottan is jól esnek.

 

Rudi éppenséggel élhetett volna még pár évet - hisz csak 13 éves volt - de sajnos a kór legyőzte.

Annyira részese volt életünknek, hogy egyszerűen nem volt bekódolva az, hogy milyen nélküle?

 

- Hosszú-hosszú évek óta megszoktuk, hogy egy bevásárlás vagy más ügyintézés után valaki vár az autóban. Már nem fog.

- A párommal mindig veszekedett, hogy ne öltözzön, ne menjen sehova. Már nem fog.

- A nyári lakhelyünkön a közösség kedvence volt - anélkül, hogy bárkinek is hízelgett volna - pusztán csak az az eszement ragaszkodása hozzánk is felkeltette (akár a külföldi) kempinglakók figyelmét is.

 

Mondok egyebet: Engem polgári nevemen Ronald-nak hívnak. Becézve Roni.

 

Erre az történt, hogy a Balatonparti-közösség nem sokat szarozott a nevemmel (hisz a kutyámat többen ismerték, mint engem) - ezért simán Rudi-nak, Rudibácsinák hívtak... Ismétlem: ENGEM!

 

Képzeljétek el, hogy vadidegen emberek kerestek meg ezzel-azzal (pl. egy vitorla-javításaal) hogy "Rudi úrat keresik" - mert már így hívott az egész közösség.

 

Még engem is a kutyám után kereszteltek át? Lehet ezt még fokozni?

.