Kedves Levelezőtársaim!

 

Megrendülten hallom a híradásokat, egy-egy hétvége baleseti krónikáját. Nem csak 5 ember, köztük nagyon fiatal is vesztette életét, hanem velük tönkrement a családjuk, szüleik és gyermekeik is.

 

Most országos vita alakul ki az irányjelzés használatáról, ennek büntetési vonatkozásairól. Általában elitélő véleményeket hallok az irányjelzés megköveteléséről. Biztosan vannak helyeslők is, én is közéjük tartozom. De emlékezzünk vissza, amikor sok ember a viszkis rablónak szurkolt vagy annak idején a betyároknak a pandúrok ellen! Pedig a sokszor megénekelt betyárok nagyobb része kegyetlen rabló, gyilkos volt. (Ezt a kérdést jól ismerem, sokszor írtam róla.)

 

Mi köze van ehhez a közlekedésnek? Az, hogy én továbbra is azért szurkolok, hogy legyen okom a bizalmi elvben bízni. Hogy bízhassak abban, hogy ha valaki irányt változtat vagy kihajt a körförgalomból, akkor szabály szerint használja az irányjelzőt. Ne azért, mert ha elmulasztja, megbüntetik, hanem azért, mert ezzel balesetveszélyt hárít el.

 

Volt egy barátom, aki egy hasonló bejegyzésemre azt válaszolta, hogy ő minden szabályt megszeg, mégis 30 éve vezet baleset nélkül. Ami tízezerszer sikerült neki, egy alkalommal nem. És ez végzetes volt számára.

 

Tisztelettel:

Gál Zoltán