"Tisztelt Balog Úr,

azért fordulok önhöz ebben a levélben, mert komoly aggodalommal tölt el Magyarország színházainak és művészeti közéletének helyzete. Mivel a színházi közélet mindig nemzetközi, országok, nyelvek és kultúrák kavalkádjában működik, ezért egyetlen ország sem magának csinálja a művészetet, különösen nem az európai térségben. Ezért azt várom öntől, hogy ne csak a Nemzeti Színház igazgatójának pusztán politikai okokból történő eltávolítását vizsgálja felül, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek a független színházak pénzügyi ellehetetlenülését vonták maguk után. Azokét a független színházi társulásokét, amelyek az ön által olyannyira támogatott magyar hagyományokra a legaktívabban reflektáltak. Még valami: bizonyítsa be, kérem, hogy az ön országának színházi szcénája továbbra is az európai kulturális közélet eleven és haladó szellemű alkotóeleme, nem pedig valamiféle nacionalista életérzés poros múzeuma. Azt várom öntől, hogy kész legyen bekapcsolódni egy demokratikus művészeti vitába, amihez az is hozzátartozik, hogy észrevegye és komolyan vegye a magyar művészet szereplőinek széles körű tiltakozását, meghallgasson többféle szakértőt, ne lépjen a régi rendőrállamok nyomdokaiba, és ne ültessen az összes művészeti intézmény élére önhöz politikailag közel álló funkcionáriusokat. Efféle ellentmondást nem tűrő viselkedéssel ugyanis nemcsak a művészetet hozza előnytelen helyzetbe. A kritika a túlélési esélye minden demokráciának. És csak a demokráciáknak van jövőjük Európában.

Kathrin Röggla"