Ez a játékra hívásos nyüsszögés nálunk is van, meg az orral böködés, meg a labdájának vagy egyéb játékának erőszakosan az ölünkbe tuszkolása :) Aztán van amikor könyörgőre fogja, két lábbra áll, azaz ül és úgy szugerál, ha ránézünk, akkor halkan vakkant is hozzá .

Amúgy most 15 hónapos a fiúnk és... hát kicsit azért gondban vagyok, mert nagyon osztják egymást. A gyerek szeretetből néha lenyom neki 1-2 sallert, vagy simogatás címén püföli (azaz püfölné a fejét ha hagynám). A kutya már ha a gyerek közelít morog, ami a gyereket nem hatja meg, így püfölés van míg oda nem érek, kutya meg morogva vicsorog, de tűr hősiesen. 1-2x elszakadt már a cérna, akkor odakapott, de nem ért a gyerekhez csak az a szimpadias ijesztgetős odakapás volt, gyerek fel sem vette. Szóval aggódom, mikor szakad el nála tényleg a cérna. Persze próbálom mutatni a gyereknek, hogy nem ütjük, hanem simi simi, de azért ez még nem igazán működik. Néha odamegy a kutyához és szeretetből megpuszilja, ami azt jelenti, hogy a fejét ráhajtja a kutya fejére, majdnem összedugja vele az orrát és ennyi, viszont Fiona közben veszettül morog. komolyan ettől a jelenettől néha azért kiver a víz.

Persze olyan is van, mikor kedélyesen eljátszanak, de Fiona soha nem enged inkább hagyja péppé verni az orrát, de egy tapodtat sem mozdul, kimerevíti a lábát is, nehogy a kölök kicsit eltolja. Aztán olyan is van, mikor hagyja, hogy a gyerek megnézegesse a fülét, vagy pl. szereti piszkálni a kutya körmeit, mert az már ilyen érdekes :) na ezeket hagyja, nem morog. Ez mostanában kezdődött, hogy a gyerek elkezdett járni, sőt szaladni, amíg statikus volt nem volt probléma. Bízom benne, hogy ahogy okosodik le tudjuk szoktatni a kutya piszkálásáról és Fiona meg kapcsolni fog ki a nagyobb. Egyelőre összes szemem rajtuk és egyedül nem maradhatnak kettesben.