"Ezek a kis tacsikák okosabbak, mint azt bárki gondolná :-)."

 

Igen, van egy olyan elmélet is, hogy van nekik egy soha-nem-törlödő memória-szeletük is az agyukban - ami néha előjön.

 

Bár mondják, hogy a kutyáknak nincs "időképük" - vagyis ők mindig a jelenben élnek, nem tudják időben hátra, vagy előre kivetíteni a dolgokat  (ami éppenséggel igaz is lehet) de az,  hogy van nekik egy ilyen típusú "beégetett memóriájuk" is - az biztos.

 

Állítom, hogy nem a labda hónapok alatt réges-rég elpárolgott szagát érezte meg a kutya - hanem beugrott neki a régi jelenet, amikor elvették tőle és oda felrakták.

Erről meg vagyok győződve.

 

Régi történet egy ismerős családnál, hogy az akkori kor szokása szerint ivartalanították a hím (!)  kiskutyát. Doki jött, nyissz - és annyi.

Teltek az évek és egy jámbor családi-kutyus lett a hősünkből - kis kezesbárány, nem más.

 

Igenám, de egyszer a városban sétáltatva kitépte magát a gazdájától, átszaladt az úton és nekiesett egy embernek - majdnem letépte a nadrágszárát a lábáról. Botrányos jelenet volt, volt sikítás, minden.

 

Na mit gondoltok, ki volt az "áldozat"? Hát a doki, aki gyerekkorában kiherélte.

 

Na ennyit arról, hogy "A kutya úgysem tud összerakni emlékeket, ő csak a jelent látja".

Biztos?

.