Nagy vonalakban egyetértek azzal, amit írtál, de a beszélgetés, amihez hozzászoltál másról szól.
F képviseli a tudományos szemléletet, S pedig az összes létező szemléletet a tudományost is beleértve ( vagyis a kizárólagosan létező szubjektívet). Úgy vélem, hogy a kettőjük beszélgetése azon csúszik el, hogy nem tudták e kettőt különválasztani, és ezzel együtt a különbséget meghatározni.
Nem kétlem, hogy a tudományos szemlélet célravezetőbb az igazság (valóság) megismerése szempontjából, de a csavar a dologban az, hogy nem is kételkedhetem benne, ha a sajátom ehhez áll a legközelebb.
Tf: hogy egy benszülött úgy tudja, hogy a nappal azért van, mert egy embert felhajítottak az égre, akinek fény áradt a honaljából (azt hiszem, hogy ez a busman teremtésmítosz része). Elméletileg meg lehetne győzni érvekkel a tudomány álláspontjáról az övével szemben, de a gyakorlatban ez jellemzően mégsem működik, mert már kialakult világnézete van. Olyan ismeretelméleti alapokon nyugszik a világképe, amely a tudománnyal álláspontjával nem összeegyeztethető.
A hit nem egy jelenidejű következtetés eredménye, hanem (kiegyensúlyozott embernél) egy állapot, az énképünk szerves része, ezért nem lehet puszta érveléssel ezen változtatni.
Alátámaszthatónak vélem, hogy egy ismeretelméleti alap helyesebb / logikusabb / célravezetőbb a másiknál, de csak azok számára lehet ez belátható, akik ezen ismeretelméletet tudják magukénak, de nem olyanoknak, akik nem, és ezt tartom fontosnak kiemelni. Ha pedig ezt tovább gondolod, akkor egy érdekes paradoxont kapsz ;)

(Egy borozás után ennyire sikerült értelmesen fogalmaznom, de majd holnap mentegetőzöm inkább ;)