Már 2009-ben észrevettem, hogy a csütörtöki foci után mindig valahogy jobban látok. Hát mondom futkározok, lehül a szemem, egy kicsit a szaruhártyám módosul a hidegtől. De aznap este még a közellátásom is jobb volt. A TV az nagyon jó volt. Tavaly májusban kezdtem gerellyel hajigálni. Hogy ne menjen tönkre a vállam, derkam , térdem stb - kitaláltam magamnak azt a ugrálós menést a gerely után. Gyakorlatilag a bokaizület emelget fel/le gyorsan, nagyon érdekes így szökdécselni. Rengeteg félén próbálkozom, hátrafelé is. Ezek olyan 15-20 cm-es ugrálós gyors lépések. Erre aztán ráéreztem arra a gyorslégzésre is. Ahogy egyre hamarébb lett sötét, október novemberben már elég hamar, mikor hazajöttem az "edzésből" - megint fejbevágott, hogy közelre is jobban látok és távolra is. Most meg nem is futottam gyorsan, csak szökdécselve. Na és mikor csak a gyorslégzést csinálom, akkor is emelkedik/ülepedik a mellkas gyorsan - de ekkor már szinte erőkifejtés nélkül. De a szemek ettől is begyorsulnak.

Most aztán már az is érthető lett számomra, hogy miért tudom olyan könnyen tartani az extralátást TV nézés közben. Egyszer gyorslélegzek, egyszer becsukom a szemeim 1-2 mp-re, egyszer meg mozgatom gyorsan a lábujjaimat. Az ujjak nagyon érzékenyek és nagy sebességgel tudjuk őket berezegtetni. Az ujjaim a levegőben vannak és gyorsan előre hátra mozgatom a boka segítségével. Nagyon kicsi, gyors kilengések  - mivel ekkor fekszem, ettől még a fejem is berezeg érezhetően, így a szemek is. Ezek mind segítik a szem éles fókuszálását.

A melóban már sokkal nehezebb a dolog. Ha ülök, akkor hiába mozgatom a lábujjaimat - a testem meg van törve és az impulzusok elnyelődnek a szemekig. A szememet se csukhatom be, mert akkor nem látok, a kezem ujjaival se vibrálhatok, mert a billentyűzetet kell nyomkodnom. Marad a légzés. Ezt a tudásom fejleszthetem a melóban is - csak nem olyan egyszerű, de ami nem megy ma, mehet holnap egyszerűbben. Gyakorlás kérdése az egész.......