**************************************************************************

 

És mikor meglátták egymást,

a tágas tér s idő, megszelidült

a tajtékzó folyó elcsendesült,

ismeretlen színek összeforrtak,

sosem volt virágok illatoztak,

minden megállt egy pillanatra

A végtelen időnek tartalma lett.

S feltornyosultak évezredek.

Ember?Te, hol voltál idáig?

Ősidőktől kerestelek, máig!

A szeme válaszolt, gyönyörűn

áthatolt százezer évgyűrűn.

Génjeimben sokszor láttalak

katakombák mélyén imádtalak.

(F.M)

 

**************************************************************************