"A macskákra ki van élezve :)"

 

Áhh, ne hidd. Nekem az első tacskóim 2 lánytacskó volt, anya-lánya. Na, ne tudd meg, hogy ki voltak azok "élezve" a macsekokra.

 

Ha csak viccből a "cííí..." előgyököt kiejtettük a szánkon a "cica" szóból  - már dűtöttek-borítottak, hogy "Hol az a macska?".

Az utcán is képesek voltak száz métereket is nyargalni egy-egy szerencsétlen macsek után - pontosabban csak a járdán, mert az úttestre soha nem mentek ki - ezt korán megtanulták.

 

Igenám, de ez nem volt több egy játéknál. Ugyanis amikor macskás helyre mentünk vendégségbe, inkább a macsek acsarkodott velük - és nem fordítva.

Sőt, volt hogy (főleg a kisebbik) egy jót hancúrozott is a helyi macskával - nem hogy még megtámadta volna.

 

A mi tacskóink (már) nem agresszivak - bár ismerjük be: ez nem volt mindig így.

Hajdanán, amikor kitenyésztették őket, hát elég vérengző egy népség volt ez a tacskó-banda - de hát hol van az már?

.