"Azt tevezem, hogy sűrű vendég lesz az oviban Rozka. Feltéve, ha addig összebarátkozik az idegen embergyerekekkel is"

 

Erre a mondatra úgy éreztem, hogy reagálnom kell.

Persze, szigorúan csak magánvéleményként, ám  40+ év "tacskózás" tükréből.

 

Tehát, szerintem, a tacsid majdani "óvodáztatását" nem tartom túl jó tervnek.

 

A tacskó (bár a kedves külleme és otthoni viselkedése nem erre utal) - mégsem egy úgymond  "nagyközösségi-kutya" - vagyis nem olyan, mint például egy golden retriever, amelyik ideális gyerekközösségi eb.

 

A tacskó NEM AZ.

 

A család gyerekeiért a tűzbe megy.... viszont a számára idegen gyerekek macerálását csak korlátozottan, kényszeredetten, vagy (rossz esetben): egyáltalán nem tűri.

 

A tacskó elsősorban családcentrikus és nem pedig (tágabb-) közösséget tűrő, vagy kedvelő kutya.

 

Ez tettenérhető akkor is, ha mondjuk egy másik, baráti családdal tölt el több időt (pl. egy közös kiránduláson) - amikor bár kultúráltan viselkedik a "jövevényekkel", mégis hosszabb idő kell neki, amig azt vesszük észre, hogy elfogadja (vagy lehet hogy csak eltűri) az úgymond (számára) "idegenek" közeledését.

Különösen érvényes ez a másik család gyerekeire, akik néha vehemensebben próbálják kimutatni a szimpátiájukat a kutya felé - mert az tuti nem lesz kölcsönös.

 

Soha ne feledjük azt a tacskós alaptételt, hogy:

 

A TACSKÓ NEM KISKUTYA - CSAK RÖVID A LÁBA

 

Ezt nem én találtam ki - viszont ennyi évtized tacskós-múlt nyomán maximálisan csatlakozom a megállapításhoz.

 

Félre ne érts, semmi baj nem lesz vele az óvodában sem.

 

De az nagyon biztos, hogy 20-30 gyerek közös  kedvencének lenni NEM az ő világa és garantáltan nem tesz jót neki - főleg a későbbiekben nem.

Még akkor sem, ha a (kvázi) kölyökkutya mivolta miatt ezt közös ugrálással, szaladgálással látszólag leplezi is - de ezt nem tanácsos félreérteni.

 

Mondom én, mint magánvéleményt.

.