Hát ha a stílusát nézem, nekem olyan, mint a ma nálunk híresnek tartott szépírók, akik baromira arrogánsan és beképzelten képesek nyilatkozgatni.  Viszont azok tényleg úgy is gondolják, hogy ők szépirodalmat írnak, és minden művükkel valami újat alkotnak. (Nem állítom, hogy ez igaz, de ők így tartják.) Tehát valamiféle művésznek gondolják magukat. LLL hangneme alapján szintén így gondolkodik. A saját könyveiről mondottak azonban nekem ezzel ellentétesek, hogy aszongya ő tudja a jó krimi receptjét, ami egy darab séma az említett sok jó nővel, stb. Ez azért nem olyan nagy művészet. 

Utána meg sajnálkozik, hogy ő csak a saját hazájában lehetett próféta. Mondja ezt a ránézésre soktornyú, kb. úgy 3-400 négyzetméteres csilli-villi budai villája teraszán álldogálva (a képen ez van). Itt már ökölbe szorult kicsit a kezem. Hogy még sajnálni is kell. Pedig akik ma igazi világhírre tesznek szert, azok majdnem mind angolszász kultúr(?)körből valók, és a nyelvük miatt lesznek olyan híresek. Olyan nagyon sok mai világhíres, 100 millió példányos német, francia és orosz írót nem tudok, óriási filmet is a Harry Potterből, a Gyűrűk urából, a Da Vinci-kódból meg más, alapból angol művekből csinálnak. Ha ezért ő rosszabbnak érzi magát, akkor komoly bajok vannak. Ha szerinte a mi íróink a Nobel-díjtól lesznek komolyak, akkor hülye, nem tudok mást mondani rá. Ez baromság, jó író, akinek jók a művei az nem attól lesz, hogy 1 milliárdan ismerik a nevét, vagy 10 millióan. Szép is lett volna, ha Ady meg a többi századunk elején működő író és költő azon siránkozott volna, hogy ő csak a hazájában lehet prófáta, és nem fordítják még 1500 példányban se angolra.