Érdekes, amit írsz, elgondolkoztam rajta. Ez is gyerekkori emlék, magam sem gondoltam. Karácsony első napjának reggelét szerettem a legjobban, a fenyőillat, a kevés, de mégis oly becses ajándékok, és évente talán egyszer a közös reggeli. Nem volt finom, többnyire úgy emlékszem, estéről megmaradt hideg rántotthalat ettek a felnőttek, én talán beiglit..., nem tudom, de együtt voltunk és fantasztikus emlék.

Mi sem vagyunk olyan közösen reggelizős család, mégis..., bizonyára az emlék kapcsán alakítottam úgy, hogy karácsonykor és húsvétkor is közös reggeli van..., és a lányok leginkább ezt várják:-) Csinálom azokat a gyümölcskenyereket, eszünk előtte ugyan mást is (ekkor kell a kalács), de a végén jön a gyümölcskenyér a tejszínhabos kakaóval. Még a vejem sem hagyná ki ezt az alkalmat, szegények este elmennek, de reggelre már itt vannak:-)

A kalács elvben valóban a húsvéthoz illik, de akkor azt szoktam csinálni, hogy ledarálok sonkát, sajtot, kis tejföllel és reszelt tormával összedolgozom és a levelestésztába töltve kifliket formázok belőlük, és ha olyan tavaszias az idő, akkor már a teraszon reggelzünk:-) (egyébként mi már nagyszombat este vacsorázunk sonkát, ez is gyerekkori örökség, viszonylag kevesen csinálják, pedig "szabályos", hazajönnek a koraesti feltámadási körmenetről és lehet véget vetni a böjtnek) Szép dolgok ezek, és a lányoknak is fontosak, remélem az unokáimnak is azok lesznek!:-)