Lutra Creative Commons License 2012.12.25 0 0 33

Kormos Franciska

/Kacat/

Egyedüllét


  Most úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék a földkerekségen. Nem érdekel semmi, mert nincs is semmi. Csak a hangok élnek, messziről, talán az űrből jövők, megszűrt tejútüzenetek. Lopom a lágyabb neszeket,az álmot sejtetőket, és történésekből fonok köréjük kerítést. Elképzelem. Életre hívom. A tücskök ciripelése egy bál szétszórt akkordjait hinti a planétára. Valahol vígan pendül az élet húrja. Ott messze, arrafelé, amihez sok közöm nincs és sose volt. Itt a lélek ősvadonjában magam rajzolom és színezem saját virágaimat, köztük botorkálok, néhány csepp mézre vadászva. Az egyedüllét nem törvényszerűen magány, a magány nem előírásszerűen egyedüllét. Lehet közük egymáshoz, fedhetik egymást, de nem feltétlenül. Egyedüllétem nem mondható rossznak, ez állapot, amelyben csakis a saját rezdüléseimet érzem. Átéli ezt más is. Önnön valómat fedezem fel a nekem ajándékozott percekben, ezeken a kicsiny szigeteken, ahol a helyet reám szabták, s az ózont fölötte nekem zárták.

 Mennyi sors és sziget és énérzés! Minden ember, ha közösség tagja is, egyedüli, nem helyettesíthető. Mindenki úgy érzi, én vagyok én: az én szemem homályosodik el a könnyektől, az én szívem derül örömtől, az én emlékeim sétálnak a múltban, az én hibáimtól foltos az életem. Amit érzünk, senki más nem érzi. Sok milliárd én. És mennyien voltak, lesznek még! Számtalan sziget, összekoccanva, mégis egyedül. Mindaddig, míg lobog a láng bennünk. Amit magunk táplálunk évtizedeken át az énünkben, az énünkkel.
  Most a kék bolygó engem hordoz, reám kacsint. Együtt vagyunk és nincs senki más velünk. Ringat téged is, és ott sincsenek mások. Külön, külön futunk a végtelenbe, saját körhintalendülettel. Nem magányosan, csupán magunkban, hiszen mindnyájan, megismételhetetlen világ vagyunk, saját napsütéssel, holdvilággal, virágos kerttel, madárdallal. Fények és árnyékok játszanak bennünk, s mi mint bölcs bírók hol az egyiket, hol a másikat állítjuk félre piros lappal a játékmezőn. Ha két életem volna és két énem, akkor is az egyedüllét kísérne mindenhová.

2010.05.29.