Íme a véleményem. Sajna baromi hosszú lett, de nem ment rövidebben. Előzetesen még annyit, hogy én mindent egyszer olvasok el, így ami pontatlanság előfordul, vagy amire nem emlékszek pontosan, az ennek a ténynek a következménye, és azért elnézést kérek. Nem könyvenként írok véleményt, hanem inkább ötleteket példákkal.

A fantasztikus regények nagyon különbözőek, így a tippek jó része a Lawrence-sztorikra vonatkozik, de a megfelelő pontoknál szerintem tudni fogja a szerző, ha a Lőrincz L. László néven írtakra is vonatkozik az ötlet.

 

1.) Nem jó a két kötetes szerkesztési mód. Nekem kezdettől fogva gagyi hatást kelt. Elég gyenge minőségű papírra nyomják, a puha borító is a legbénább minőség, meg se közelíti a '80-as évekbelit, a nagy betűk ritkás sorokkal rövid oldalakat eredményeznek. Borzalmas, na. Mint egy könyv kisgyerekeknek. Öregebbek szemüveg nélkül olvashatják. Inkább maradjanak a kicsivel jobb minőségű könyveknél, és abból az egykötetesnél.

 

2.)Az árak nagyon megemelkedtek az elmúlt években. Ezzel együtt semmiféle színvonal vagy minőségbeli javulás nem járt. Ezért is örvendetes lenne az egykötetes verzió visszaállítása. Akkor nejlonozni se kéne. Persze nem várom, hogy csökkentsék a mai, háromezer forintos árat, de akkor egy darabig most ne nőjön tovább.

 

3.)A témával kapcsolatban. Szeretem a fantasztikus sztorikat és a Lawrence-féléket is. Régen teljesen más stílus volt a kettő, a végére viszont már eléggé hasonlóvá váltak sajnos. A lényeg mindenképpen az lenne, hogy eredeti legyen a történet, és érdekes, izgalmas. Ezért a folytatásoktól óvakodni kellene, amennyiben nem áll rendelkezésre elég ötlet a megvalósításhoz.

Példának "A fekete anya kígyóját" mondanám, ami "Az ördög fekete" kalapjának a folytatásaként lett beharangozva, közben meg volt benne vagy két ördögimádó meg egy korábbi mellékszereplő, amúgy semmi különösebb kapcsolat. De önálló történetként sem lett olyan jó, így duplán csalódott voltam.

"A piramis gyermekeinél" elismételték az előző történetét, az elején volt egy kis szenvedezés cél nélkül, de amúgy kár volt megírni ezt a könyvet, ráadásul még az első részre is rossz fényt vet.

A "Három sötét királynál" tudtam előre, hogy folytatás, de csak a legvégén volt utalás arra, hogy itt megint Drakula-történet van, amúgy szintén nem volt egy komolyabb alkotás.

 

4.)A korábban Lőrincz L. László által sokat emlegetett ismeretterjesztést nagyon fontosnak tartom. Ezért szerettem meg - más dolgok mellett - a szerző könyveit. Ezek az elemek mára teljesen kikoptak a könyvekből. Régen mindegyik könyv másik országban játszódott, vagy ha pl. tibetes volt, akkor más-más kulturális elemre koncentrált.

De egy "Ördög, ördög, ki a házból!" az milyen többletet tartalmazott? "A játék rabszolgáiban" a netes játékok ügye került elő, de a kulturális - Nepállal kapcsolatos - részek hiányoztak szinte teljesen. A Báthory Orsi-történetekben ugyanez volt a helyzet.

 

5.)A Lawrence-féle könyvekben van  a kulturális/országismertető tartalom mellett valamilyen aktuális témakör, ami körül az események forogtak (pl. a netes játékok). Ezek is jók, bár manapság egyre erőltetettebbek (pl. a netes játékok ügye) vagy amikor a levegő oxigén tartalmának változását kutatták valamelyik könyvben, vagy amikor valami kövér emberek mentek fogyni a Himalájába. Ha nem sikerül viszonylag reális ötletet kitalálni, inkább maradjon ki ez is, különben unalmassá, bosszantóvá teszi a regényt. Inkább koncentráljanak a cselekményre, gyilkosságra, nyomozásra.

 

6.)A történetek gyakran egzotikus helyeken játszódnak. Azonban a helyiek csak nagyon ritkán kerülnek főszerepbe, sőt, akárcsak jelentősebb szerepbe is. Ez már régen is hiányzott. Játszódhat a történet Indiában, Bhutánban, Nepálban, Thaiföldön, akárhol, de mégis mindig európai és amerikai emberek a főszereplők, áldozatok, gyilkosok, mindenki. Nagyon kevés kivétel van (pl. félig-meddig "A villogó fények kolostorának" főellensége, de ő se igazából).

A helyiek csak max. az indiai viccesnek beállított, segítő kisgyerek formájában, vagy a Lawrence mellé állított féldebil, ijedős szerzetes formájában vannak reprezentálva (ami egyébként sértő is egy idő után a tibetiekkel szemben). Ha Lőrincz L. László nem akar ezen változtatni, akkor inkább hagyja ki a félfogyatékos helyieket a könyvből, mert a századik könyvben ugyanazzal a stílussal bosszantóak már.

 

7.)A könyvekben lévő párbeszédeket nagyon le kéne redukálni. Vagy a tartalmukon kéne változtatni. Sőt, mind a kettőt egyszerre kellene bevezetni. Mert az azért hihetetlen, hogy ma már a könyv 1-2. oldalán párbeszéd kezdődik, és minden marhaságot tízszer körüljárnak, minden poént, minden cselekményt, majd még egyszer végig mennek ezeken pl. egy rendőrrel is, ráadásul ostoba módon belebonyolódnak, mint valamilyen harmadrendű szituációs komédiában. És ez egyáltalán nem teszi viccessé vagy kelendőbbé a történetet. Éppen ellenkezőleg. Nagy türelmem ellenére is néha már át akarok lapozni egyet-egyet a párbeszédek közül (a mai könyvforma mellett ez vagy 10-15 oldal!).

Régebben még 20-30 oldal volt a könyvek elején, ameddig Lawrence-ről kiderült, miért van éppen ott, ahol. Milyen konferenciára utazott, honnan jött a felkérése. Vagy "A nagy madárban" a rögtön a kulturális tartalommal kezdődött: Lawrence a sámánná avatása miatt üldögél az oszlop tetején. Egyedül. Vagy a fantasztikus regények elején régen szintén hosszas bevezetés volt, nem pedig idétlen poénkodás.

Rossz példának "A játék rabszolgáit" említeném, ahol valami kutya után megy fel L. a ház tetejére, és jönnek a szomszédok, és nem is részletezném. Ez tömény borzalom.

Ha ezeket meg lehetne szüntetni, össze menne a terjedelem egy normális kötetnyi hosszúságra, és így már meg is valósulhatna az egykötetes szerkesztés. Ráadásul senki nem bosszantaná magát a feleslegesen hosszú átkötő részeken.

 

8.)A helyszíneken színesíteni kellene. Ma mintha az USA-felé tolódna a hangsúly ("A piramis gyermekei" részben, Báthory Orsi-történetek, "A játék rabszolgái" részben), ami önmagában nem baj, csakhogy semmiféle jelentősége nincs a helyszínnek. Nem a Grand Canyonban játszódik a történet, nem is a floridai mocsarakban, a Sziklás-hegységben erdőiben vagy a mormonok között, hanem New Yorkban. De a tibeti helyszínek se adnak már többletet. A mellékszereplő szerzetesek számítógépes munkákat végeznek, a hegy barlangjában műanyag függönyök vannak ("A játék rabszolgái").

Miért nem volt Mongólia még soha helyszín? Az igazi Tibet, ahol Lőrincz L. László maga is járt már, a Lhászáig hosszú az út óta nem volt, ha jól emlékszek. Kína úgy általában? Oroszország is méltatlanul háttérbe van szorítva. De európai országok is jöhetnének, nem kell nekem semmi világrengető szenzáció, lehet Magyarország, Ausztria, vagy Szlovákia, csak legyen valami változatosság, és legyen szerepe a helyszínnek.

 

10.)Még a tartalommal kapcsolatban. A technikai, és ennek következtében minden tekintetben nagyon gyorsan változó világ az írók elé is nagy kihívást állít. A fentebb említett furcsa, erőltetett aktuális tartalom (pl. a különböző bhutáni, nyugat emberekből álló, bűnügyüket furcsa tevékenységgel álcázó csoportok) is ennek lehet a következménye.

Így nagyon erősen javasolnám, hogy a múltban játszódó történetek íródjanak. Amik pl. Lawrence fiatalabb korában játszódnak. Legyen második világháborús kémelhárító Mongóliában, ahogy ez eleinte előkerült még. Legyen Radzs Kumár Szingh is főszereplő! Ha könyvet olvasok, baromira nem arra vagyok kiváncsi, hogyan keres ki a számítógépes adatbázisából 2012-ben valakit a rendőrfelügyelő, vagy hogy GPS-szel hogy mérnek be valakit, nyugodtan lehet '60-as évekbeli a sztori, és akkor máris valami újat kaptunk.

Ez egyébként a Lendvay és Lawrence korával kapcsolatos kérdésekre is válaszreakció lehetne, mert ez így azért elég vicces szituációkat eredményez. A világháborús kémelhárító Lawrence 2012-ben többször is megkapja "A játék rabszolgáiban", hogy milyen fiatal még.

 

9.)A karaktereknek egyéniséget kell adni. Ennek következtében a számukat is redukálni kellene. Nem állapot, hogy a könyv elejére több oldalas névmutató kerül, rövid leírással együtt. Hát mi ez? Dráma? (A párbeszédek mennyisége miatt egyébként már majdnem.) Amikor először megláttam, megnéztem, jó könyvet vettem-e meg. A szereplőknek semmi egyénisége nincs. Nincs miről megjegyezni őket. Nem tudunk meg róluk semmit. A régebben még a kiváló de Carvalho, McKinley, a rejtélyes Jondon mellett indiai rendőrfelügyelőket, grúz filmrendezőt (Síva utolsó tánca) is elő lehetett újra venni, mert emlékeztünk rájuk. "Ja tényleg, ez a rendőr keménykedett a … regényben, de jó!"

De ma már semmi ilyesmi nincs. Követhetetlen, hogy ki kicsoda. Nincsen szimpatikus és antipatikus, emlékezetes szereplők. Ez igaz a főszereplőkre is. Lendvay mindig is hasonlított Lawrence-re, de az utóbbi időben gyakorlatilag azonosak. És a korábbi mellékszereplők sztorijaiban is de Carvalho, McKinley vagy Santarcangeli atya is pontosan ugyanolyan volt.

 Ezen változtatni kell. A '80-as, '90-es évekbeli könyvek mintájára. Kevesebb szereplő, több egyéniség.

 

10.) A Báthory Orsi-történeteket be kell fejezni. Iszonyúan gyenge az egész. A kislánynak nincs egyénisége, ugyanolyan, mint Lawrence, nyomoz össze-vissza 14-15 évesen. A történetnek semmi értelme. Az egész mű, a szüleivel való viszonyától az ismerőseivel való viszonyán át a tanáraival való kapcsolatig. Életszerűtlen. Katasztrófa. Mind a kettő. Be kell látni, ez nem megy. A néha megjelenő szellemnek semmi jelentősége, a két kötet 7-800 oldala alatt nem tudtunk meg semmi róla. Egy amerikainak talán izgi lenne, de Báthory Orsi-történetei címmel Magyarországon baromira nem az. Értékelhetetlen.

Megjegyzem, a "Rekviem a kacsalábértban" sokkal jobban sikerült a nő szerepébe belehelyezkedni. Persze azt nem szánta a szerző vicceskedő történetnek. Jól is sikerült.

Ja, és nem volt szép Leslie L. Lawrence alatt futtatni a könyvet. Esetleg eredeti néven nem vettek volna belőle ennyit se?

 

11.)Ezzel kapcsolatos, hogy a Lawrence-nek a nőkkel való viszonya a könyvekben szintén borzalmas manapság. A "Síva újra táncolban" tűnt fel, amikor a feminista, kötekedő nő végül ráhajt L-re, hogy hová is süllyedt a színvonal. Azóta viszont még lejjebb ment. Ma már szinte teljesen előzmények nélkül, mindenféle perverz jellegű, betegesen furcsa, rettentően erőltetett szituációkban egyszer csak jön egy 2-3 oldalnyi szexjelenet (természetesen párbeszéd). Nem néztem át a mondatokat még könyvenként, de gyanítom, nagy egyezések lennének. Ezt a vonalat így minden további nélkül meg kell szűntetni. Nem vicces, nem ötletes, nincs pozitív oldala. És ha esetleg még Lőrincz L. Lászlónak se sikerül ilyet beszuszakolni a történetbe, akkor megkapjuk a könyv befejezéseként.

"A játék rabszolgáinak" a végén az amúgy sem túl pozitív véleményemet jócskán lerontotta, amikor megjelent a semmiből a már elvált, a leírtak szerint kb. 23 éves, addig egyáltalán nem szerepelt fiatal csaj (az ismerős szenátor lánya!), és máris egymás karjaiba esnek a grál lovag Lawrence-szel, aki második világháborús kémelhárító volt (de még a történet szerint is azért itt-ott egyetemi tanár volt, lehet egy negyvenpár éves azért). Ez nem csak nem illett a történetbe, de gusztustalan is volt.

 

12.)A gyilkosságok módszerein is változtatni kell. Nagyon kacifántosak lettek az elmúlt években. És semmilyen reakciót nem váltanak ki a szereplőkből már. Abszolút életszerűtlen az egész. Ja, és egy határon túl a hullák ide-oda rakosgatása sem vicces. Ez főleg a kolostoros történeteknél volt jellemző. Legyen kevesebb áldozat, hagyományosabb módszerek, nem én akarom megmondani, pontosan micsoda, de a mai rendszer nem jó.

 

13.)Tudom, hogy túl nagy kérés, de legalább egyetlen egyszer próbálkozzon már meg a szerző akármilyen történetnél, hogy nem a legvégén van egy nagy leszámolás, ami legtöbbször egészen elképesztően hülyén van megoldva. Pl. Lawrence tudja ki a gyilkos és mi a helyzet, mégis a nagy hős mindenkit veszélybe sodorva kb. leszervezi a nagy találkozást, ahova mindenféle kitekert segéderőket szervez, akik majd megmentik őket. Ahelyett, hogy kőkemény nyomozóként előzetesen leütné a főkolomposokat a szobájukban. Vagy legalább egy részükkel előzetesen elszámolna. Ez izgalmasabbá tenné az egész könyvet.

Ez az ötlet igaz a fantasztikus regényekre és a Lawrence-történetekre is.

Ide tartozik, hogy Lawrence lehetne kicsit keményebb. Mára már szinte teljesen Sherlock Holmes lett a korábban azért James Bondosnak is mondott szereplőből. Erre oda kéne figyelni.

 

+1) Derüljön ki, mi a középső L betű Leslie L. Lawrence nevében! :-)

 

Nagyjából ezek a problémáim és az ötleteim. Ha már néhányat sikerülne közülük megfogadni, nagyon örülnék.