Mivel karácsony tájékán járunk,  talán nem árt, jóllehet biztosan felvetódött már ez a kérdés, ha felhívom a figyelmet a karácsony szavunk eredetére és jelentésére.

A karácsony szavunk egy nagyon régi, még az őstörök népekkel való együttélésünk korából származik, és semmi köze a kereszténység korában kialakult egyéb fogalmainkhoz.

Mint minden természeti népnek, így a magyarnak is, nagy fontosságú volt a téli napforduló idejének meghatározása, mivel ebből tudták, hogy ezután a nap "újjá születik" és egyre "erősebb lesz", több fényt és világosságot ad, ami tkp. az élet biztosítását jelenti.

A legtöbb török nyelvben a kara kifejezés a sötétséggel, kapcsolatos fogalmakat jelenti. Érdekes, hogy ez az őstörök fogalom megvan a mi nyelvünkben is, mégpedig a korom szavunkban, ami egy sötét, fekete színű  égéstermék.

A török şon (korábban esetleg şun) = utolsó, utoljára, jelentésű szó érdekes módon szinte azonos alakú a karácsony szavunk utolsó szótakával –csony (şon-csony). Tehát az is  elképzelhető, hogy a mai karácsony szavunk valamikor két szóból állhatott (kara şon, kara- şun), és annak az utolsó sötét napnak a megjelölésére szolgált, ami az idők folyamán egyszavas fogalommá olvadt össze (karaşun, karaşon) és nyerte el mai karácsony alakját.

A karácsony szavunknak (szó szerint "sötét utolsó")  tehát értelemszerűen az "utolsó sötét" (nap) a  jelentése, ami teljesen megfelel e nap jellegének...