Amivel a nagyon nagy probléma van, az a többi. Kezdve a tudományos-fantasztikus regényekkel. Itt a hanyatlás a Kicsiknél kezdődött. Az alap regény fantasztikus volt, a kicsik nyomában már nem annyira, de elment; a tizenhárom kristálykoponya viszont egyre inkább a borzasztó kategóriába sorolandó, és lerombolta azt, amit az első felépített. A Manituk hosszú kihagyás után "jött, látott és győzött". Számomra a top első kategória, 10/10, az a hangulat, történetvezetés, minden - perfekt. Ilyennek kell lennie egy LLL-féle scifinek, ha már ezen az emberiség előtti szuperkultúrán halad... Nagyon tetszett, egyik kedvenc regényem, imádtam olvasni (tényleg, elő is veszem valamikor...) Még a borító is szenzációs volt szerintem. Amikor megjelent és olvastam, úgy éreztem, régi scifit olvasok. A Kilenc csontfarkas a Studium Plusz első könyveként, hát... amilyen fantasztikusan jó volt az első, olyan borzasztó a második... és úgy látom LLL félbe is hagyta a témát. Nem is baj. Főleg, hogy gyakorlatilag ugyan az, mint a Kicsik, csak más szereplők, más helyszín és más emberiség előtti civilizáció. Örülnék folytatásnak, de tudom, hogy az első részt nem tudná elérni a mai mentalitással (pedig csak 4-5 év telt el :S). Aztán A piramis gyermekei. Egyenesen katasztrófa. Nem a nulla szint, hanem a mínusz... Egész jól megvalósított hogy az első folytatása, viszont tele felesleges leírással, az első kötet kuka, 10 oldalban összefoglalható, a második meg összecsapott, eseménytelen... Élvezhetetlen és az alap történet meggyalázása. És most akar még folytatást állítólag a Kegyetlen csillagoknak meg a Kicsiknek majd... Előre félek.

A sci-fi mellett ott vannak a történetek-sorozat kötetei. Ezeket sem tudom nagyon minősíteni. A Felakasztott Indián szigetén a Piramis gyermekeivel együtt a minősíthetetlen kategória. Ez a kettő megkockáztatom hogy olvashatatlan. A maharáni arcképe, mint már írtam, jobb, és egész jó is lehetett volna, ha jobban kidolgozott és nem nyakatekert bugyutaság ez is. Pedig elég misztikus volt és az alapötlet is jó, megkockáztatom, ijesztő horrort lehetett volna belőle csinálni. A Portugál április régen egyik kedvencem volt, hosszú volt, de jó, azt kell mondanom, bár sokan lehúzták, ez egy jó könyv. Nem eget rengető, de jó. És még brutális is eléggé. Az Ördög, ördög, ki a házból egyszer olvasható, egyszerű, emészthető köny volt, nem jó, de nem is rossz - a címétől viszont sikítófrászt kaptam... Amikor vettem, szégyelltem kimondani hogy mit szeretnék venni, mert féltem hogy hülyének néznek. Idővel sokkal jobbra ki lehetett volna hozni, elég nyomasztó volt, egy nagy hibája, hogy a környezet teljesen jellegtelen, bárhol játszódhatna, ír vonal semmi sincs benne. Pedig jó ötletnek tűnt amikor beharangozták, hogy jön.

Lendvay-könyvek közül a Hannahanna méheivel sem volt különösebb bajom. Olyan, mint az Ördög, ördög, ki a házból - nem véletlen, egy időben, pár hónap eltéréssel jelentek meg. Rövidebb, egyszerűbb, nem nyakatekert, és még a végére is rá lehetett jönni hogy ki a gyilkos és miről szól. Ez a könyv sem az élvonal, de nem is rossz, szerintem - karakterek jobban ki lettek volna dolgozva és Törökország rendesen be van mutatva, nagyon jó is lehetett volna. Nagyon felvillanyozott, hogy új ország, Török Riviéra, stb - aztán az egészből szinte semmi se lett. Itt is az időhiány volt a baj szerintem...

Végül a Báthory Orsi történetek első két darabja. Erről annyit tudok nyilatkozni - hozzácsapom a Felakasztott Indián szigetéhez és a Piramis gyermekeihez. A szerző munkásságának meggyalázása. Többel nem tudom illetni.