"a csapatépítésnél most tényleg fontosabb volt az eredmény"

Igen, hajlok igazat adni.

No nem azért, mert jaj, mi lett volna, ha pl. egy 23 év átlagéletkorú csapattal csak 11. helyen végez a KEB. Hiszen azt értékelheti úgy a szakma, a szövetség, és utóbbinak kötelessége is volna úgy kommunikálni, hogy egy négyéves program első fázisaként megfelelően teljesített a csapat és a stáb.

De kétségtelen - amit már többször leírtam itt is - hogy vétek lett volna nem a kihasználni a jó szériában lévő népligeti és győri játékosok, illetve edzőik által végzett munkát. Lehet, hogy csak büszkeségből tette így KEB, lehet hogy átlátja a magyar valóságot, a kihagyott világversenyek utáni felfokozott elvárást akár a közvélemény, akár az új szövetségi vezetés részéről, de mindegy is.

 

"Most két nyugodt évünk következik, ha így sem kezd bele, akkor már fel lehet hozni ezeket a dolgokat."

Ne legyen igazam: nem fog.

Nem látom, nem láttam sem a válogatottnál töltött másfél éves munkájában, sem a győri fél évében a hosszú- vagy középtávú koncepciót.

Elővesz némi varázsport, széthinti az öltözőben, a játékosok levetkőzik a korábbi gátlásaikat, felszabadultan kihoznak magukból 120%-ot, öröm, kacagás. Aztán jön a másnap. Oda az újdonság varázsa, a felszabadultság tompul, a figurák kiismerhetőbbé válnak, emellett kopik a védekezés koncentráltsága (utóbbi Győrben az elmúlt 6 év sikereinek alapja volt, ahogy mindenhol máshol, lásd pl. Montenegro, Buducnost). Mindez úgy, hogy nincs semmi előkészítés alatt, ami 1, 2, 3 vagy 5 hónap múlva beérve újabb impulzust adjon a keretnek, a játéknak.

 

Emellett úgy gondolom, példátlan az, hogy egy kapitány az első EB-meccse után döbbenjen rá, hogy a csere, mint eszköz adott játékhelyzetekben segítségére lehet a csapatnak. Azt meg lehet az emberi nagysága, őszintesége bizonyságának tekinteni, ahogy Siti érdemeiről beszél, de sokkal inkább csak egy kísérlet arra, hogy a korlátait jópofasággal elfedje.

 

KEB munkája hasznos, mint mentális tréner akár az egyén, akár csapat szinten (bár előbbiekről nemigen szerezhetünk tanubizonyságot). Nyilván értékes munkát végeznek a norvég segítő az elemzések tekintetében.

A fő véleménykülönbség néhányunk és sokat közt abban van, hogy fenti erények számomra nem predesztinálják őt szövetségi kapitánynak, mert annak ennél sokkal, de sokkal összetettebb feladatai, kötelességei, képességei kell legyenek, míg a többség szerint ez így jó, ahogy van.

Meglátjuk. Remélem, egy rioi arany a többség vélekedését igazolja majd, mi meg itt szórhatjuk a hamut a fejünkre! Legyen így!