"innen nézve pont annyi esélye van tömegyilkossá válni egy autistának, mint egy hallássérültnek, romának, elhízottnak vagy akárcsak egy otthon folyamatosan bántalmazott gyerekek."

Tehát azt mondod, hogy egy gyerekre, akire jellemző  lehet a spontán kommunikáció és a kölcsönös tárcsas kapcsolatok fogyatékossága, a szándékok megértésének problémája, esetleg valamilyen rugalmatlanság, túlérzékenység bizonyos területen, az együtt gondolkodás képessége és az érzelmek felismerése nem működik úgy, mint másoknál, egy ilyen gyerek ugyanolyan eséllyel kezeli a szekálást, mint egy hallássérült? Ok, lehet, hogy így van, de nekem, tök laikusnak ez úgy hangzik, mintha egy kerekesszékestől várnánk, hogy ugyanúgy vegyen részt a tornaórán, mint a többi gyerek. Persze lehet, hogy nincs igazam, szívesen hallanám erről egy szakértő véleményét.

"Hordjanak egyenesen megkülönböztető jelzést, vagy mégis mit szeretnénk?"

Egyszer próbáld meg ezt mások szemüvegén keresztül nézni. Szerintem az osztálytársakkal és az osztálytársak szüleivel meg kellene ezt az információt osztani. Mint ahogy nálunk az ovis csoportban az első szülőin egy anyuka szót kért, és elmondta, hogy a gyerke erre meg arra allergiás, és ezért van bizonyos hónapokban egyben a taknya-nyála, és ezért tüsszög, nem betegen hordja ilyenkor a gyereket oviba, nem fertőz. A másik meg elmondta, hogy az ő gyereke meg tejallergiás, és ezért hozza neki be külön a mindenféle kaját és italt. Ennyi. Egyikre se tettek megkülönböztető jelzést. Viszont így amikor a kisfiú összetüsszögte az öltözőt, akkor nem kerülgetett a frász, hogy már megint mit viszünk haza, és amikor a gyerekem kérdezte otthon, hogy XY miért ehet mindig sokkal finomabb kaját mint ők, akkor el tudtam neki magyarázni, hogy miért.  Azt gondolom, hogy igen, az segítene, ha elmondanák a szülőknek, hogy a gyereknek ez és ez a baja, és ezt és ezt lehet tőle várni, és milyen esetekben hogy lehet neki segíteni. És a szülő se vakarná a fejét, amikor a gyerek otthon megkérdezi, hogy XY miért cirkuszol minden kudarcélménynél és miért mehet előbb haza, és miért mehet ki az óráról, hogy most mit mondjon, mert folyosói pletykákból úgy tudja, hogy autista, de mi van ha nem is, és hülyeséget beszél.

Az utcán, játszóházban, baráti kiránduláson a szülő is ott van, aki ismeri a gyerekét, és ha probléma van, azt kezelni tudja. Ellenben az oviban, osztályban ott hagyja a többi gyerekkel egyedül, rosszabb esetben egy olyan pedagógus felügyeletével, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan is kezeljen egy autista gyereket.