"De gondolom volt Pénzmosás belső szabályzatotok nem?"

persze, de az jogilak kb. nem tétel, senkit nem is igazán érdekel.

 

--------------------------

Az a baj, hogy miközben egy kereskedő törpe vállalkozó, nem túl komoly éves eredménnyel, (tipikusan egy családi kft. szintjén), addig a forgalma simán meghaladhatja egy kisebb multiét. És -tekintve, hogy a NAV-val szemben évek óta nem teljesülő irracionális beszedési elvárások vannak- túl nagy kihívás egy ilyen cég megtámadása. Egyszerűen olyan teljesítési nyomás van a revizorokon, hogy nem tehetnek mást, akármilyen jogcímen fogást kell rajtad találniuk, különben bukik az éves előirányzat.

Ugye tudni kell, hogy egy NAV eljárás során nem (csak) a törvények számítanak, hanem belső, soxor nem is igazán nyílvános apeh eljárási szabályok, és -tényleg hihetetlen, de így van- az apeh ezekre joganyagként hivatkozik is egy határozat meghozatalakor. Egy példa: kishazánkat most kaszálják el a ringlispíl szabálysértések ügyében (EUs szinten), 4-5 éve következetesen cégeket vág el az apeh egy élő, kötelezeő, halál egyértelmű EUs jogegységi dőntéssel szemben úgy, hogy az eljárások során a NAV a saját módszertani szabályára hivatkozott (ezzel írva felül az EUs jogot). Most született egy újabb EUs döntés, amiben az szerepel, hogy "igen, magyarországra is kötelezően érvényes a korábbi EUs jogegységi döntés". Érted, egy hivatal csak második bírói döntés után tartja be (nem értelmezi szándékosan félre) a világos, egyértelmű törvényt.

Sajna a te működésed vizsgálata során az csak az érme egyik oldala, hogy számszakilag hibátlan legyen a papír. A baj az, hogy -még akkor is, ha az később a bíróság előtt tuti elbukik- a hatóság nemtelen módon meg fogja próbálni pl. az egész adásvételt fiktívvé nyyilvánítani. Egy példa: ha áfát fizetsz egy cégnek, aki azt később ellopja, akkor ugye az a cég a bűnös, és millió jogszabály, meg jogi alapelv, meg a józan ész szerint sem a vétlen felen kell elverni a port. Csakhogy a tv. úgy fogalmaz, hogy a vevő felelőssége akkor áll meg, ha tudott, vagy "tudnia kellett volna" a csalásról. Ez utóbbi az európai jogban egy racionális szintű gondosságot jelent (eladó képviseleti jogának, személyazonosságának, valamint a cég adószámának érvényességének vizsgálata), ami természetesen elvárható. Nálunk a vevő felelősségét akkor is megállapítják, ha az eladó beszerzőjének a beszerzője csal. Az egyik ügyünkben a NAV arra hivakozott, hogy mivel nagy összegű áfáról van szó, ezért "tudnunk kellett", hogy esélye van valahol áfa-csalásnak, tehát miénk a felelősség, és nem az ő dolguk, hogy megmondják, hogy hogyan védhettük volna ki a dolgot. Arra a kérdésre, hogy OK, de konkrétan mit vizsgáljunk, azt mondják, hogy ilyen értelmű állásfoglalást nem adhatnak ki.

---------------

Nyilván egy normális országban a fináncok partnerként működnek együtt a korrekt cégekkel, és proaktívan támogatják őket, tehát pl. írnakl egy rohadt 10 oldalas füzetet arról, hoyg hogyan kell aranyat vásárolni. És ha úgy csinálod, akkor nincs is semmi baj. Nálunk a a dolog sajna úgy áll, hogy arra a kérdésre, hogy mit csinálj, hoyg jó legyen, nem válaszolnak, a csalókat nem is üldözik (hisz nincs kit, a cégek nem is adnak be bevallást), a bevételt pedig igyekeznek a korrekt cégeken legombolni.

Ezért van az, hogy egy szerződés nem arra szolgál, hogy a törvényi minimumot teljesítsük, hanem arra, hogy minél többféle későbbi elvtelen, jogsértő, és nagyon-nagyon ostoba támadást kivédjünk vele.

 

Hogy mire mentünk vele?

Hát pl. két év után lezárulnak vizsgálatok, amik másoknál még javában tartanak, meg pl. jogerősen pert tudtunk a NAVval szemben nyerni. Ettől még nagy a szar.

És a baj az, hogy mindez sokba kerül. Nem csak nekünk, mindenkinek.