Rühellem, ha dícsérnek!!! És nem is én vagyok idehaza a legtapasztaltabb! Volt közös ügyletünk Simonics Petivel (pl. kaptam tőle ernyőket régebben eladásra, vagy épp megvételre), és szóba jöttek az ernyők műszaki vonatkozásai is; hasonlóképp Indiánnal és Gödöllői Szabó Péterrel. Innen tudom, hogy nekik sokkal több infóik és adataik gyűltek össze a több mint két évtized során. Simonics Petinek jó néhány külföldi ernyőgyártó céggel is kapcsolata volt és van még mindig, többek között tesztpilótáskodott is, én meg csak a hazai három bérvarrodával kerültem futólagos viszonyba (a Marcaliban '96-ig működőnek lettem volna a fővárosi forgalmazója, ha az osztrák főkapcsolatuk keresztbe nem tesz az üzleti érdekei miatt...), és az általam megismert ernyőtípusok száma se nagy. Régebben túl komolyan vettem az adminisztrációt, beírtam mindegyiket a "Típusvizsgák" oldalára, amelyikkel legalább három repülésem, vagy kisdombos lecsúszásom volt, szerepel a régi startkönyvemben vagy hetven. Alaposabban csak néhány típussal ismerkedtem meg, a régiek közül pl. a NOVA CXC-vel, a Comet híres/hirhedt Papillonjával, és a szintén Comet Discus típuscsaláddal. Ezekből tucatnyi megfordult nálam, lemértem a zsinórzatukat (a Papilloné majdnem annyiféle volt, ahány példány, mert a '97-es keszthelyi kiárusításkor placcra dobták a tesztpéldányokat is; nem véletlen, hogy eltérően viselkedtek), különféle típusokból össz. 25 ernyőt meg is babráltam, ami főleg átzsinórzást jelentett korszerűbb zsinórszisztémával, cellákkal bővítést, vagy épp kisebbítést, másféle függőhevedert, és csak kettőnél nem jött be a feljavító szándékú "átkonstruálás". És nagyjából ennyi a más szakterületre tévedt mérnökségem a siklóernyőzésben.

Amit írtál, azzal egyetértek, én is találkoztam zsinórtöredezettség eltűnéssel néhány hónapnyi repülés után. Szerintem is érdekes lenne a "lepukkanási görbe", csakhogy ahhoz éppen a sűrűbb bevizsgálás adhatna alapot, ami pedig keveseknek nem lenne ellenszenves. Nagyon érdekelne engem is, hogy igaz-e a hipotézis az S-görbével kapcsolatban, vagyis hogy az első néhány órányi használat során nagyobbat romlik a légátszívatási idő, mint a következő 50-100 óra alatt, majd újra meredeken kezd romlani, jelezve az elöregedés kezdetét. Vagyis ilyenkor el lehet adni úgy az ernyőt, hogy látszólag egész jó időt (pl. 80 sec-et) produkál, mert a vevő nem tudhatja, hogy új korában 300 volt, és az évad végére 20 alá megy... Ami a szemrevételezéses vizsgálat megbízhatóságát illeti, az szerintem is kérdéses, ezért találódott ki, talán jobb híján, a mostani rendszer. De az is tény, hogy volt nálam (eladásra rám bízva) egy tucat 0 másodperces légátszívatási idejű ernyő, amelyiknek semmi hajlama nem volt a zsákesésre. Amelyikeknek pedig volt (pl. kisdombos start után azonnal letettek a starthely alá), azok már tényleg a szemrevételezés alapján is kukába utalandók voltak. És még egy példa (de lehet, hogy néhány hete ezt már említettem): egy erősen elhasznált, 10 év alatt agyonoktatózott/kupoláztatott, de még épp repülőképes Comet Discovery zsinórszakító tesztjén 30 kilónál szakadtak az 1 mm-es galériazsinórok, ami azért meglepően jó. Efféle példákat és ellenpéldákat tudnék csak én is sorolni, vagy a régi híres esetet az angol céggel, amelyiknek egy évig használt ernyőinek jobb volt a légátszívatási ideje, mint a betoldott vadiúj anyagé, ami ugyanabban a gyárban készült. Nekem is van olyan ernyőm, amelyiknek a fesztávnövelést célzó betoldása gyorsabban öregszik, mint az eredeti, nemcsak azért, mert középen van, hanem mert az eredeti puhább anyaghoz képest a toldáshoz a csörgősebb, modernebből sikerült szerezni.

Lehet, hogy túlzott nagyvonalúság, de szerintem a zsinórzatnál a legfontosabb, hogy ne csupasz kevlár legyen, mert ha köpenyszövés is van rajta, akkor már rugalmassá teszi az esetleges szakadást, vagyis nem hat ütésszerű túlterhelés a szakadt zsinórúval szomszédos cellák zsinórjaira, vagyis kevésbé lép fel a dominószakadás jelensége. És komolyabban kellene venni a gyártók által megadott garanciaidőt. Ha pedig olyan nincs, akkor attól tartok, nemigen van miről morfondíroznunk. Én sem tudnék jobb műszakiztatási rendszert ajánlani, mint ami elterjedt, de lehet, hogy igazad van, elég lenne 2-3 évente az alapos bevizsgálás. Kérdés persze az ár aránya a használt ernyők árához képest, mert ha túl sokba kerül az alapos vizsgálat, akkor sokan inkább kockáztatják a lejárt garancia idejű zsinórokkal repülést, azzal az ideológiával, hogy a saját életükhöz és bevállalásaikhoz senkinek sem lehet köze, ami messze nem igaz, hiszen a legtöbb siklóernyős nem lakatlan szigeti magányos személy, akinél majdnem mindegy, hogy meddig él.