A nagy jammelések általában hosszú turnék eredményei, ahol szinte napról-napra kerül be egy új motívum. Nagyszerű példa erre az 1975 amerikai turné: Ami a keleti parton február elején még 20-25 perces darab volt, március végére a nyugati parthoz érve már 40-45 perc hosszúra nyúlt. Itt viszont csak egy koncertre készültek, ráadásul Jasonnel, így a legfontosabb a feszes, hibamentes produkció volt.

A másik ok, a hosszú improvizációk a klasszikus rockzenében igazán a hetvenes évekre volt jellemző. Már az utolsó 80-as európai koncertek is sokkal "kompaktabb", rövidebb verziókat tartalmaztak, mint az előző turnék.