Én speciel egyetértek veled, ha ez vígasztal, hasonló gondolataim támadtak nekem is. 

Engem érdekelnének waldorf-sulis tapasztalatok, mennyire találták meg a családok azt, amit kerestek, mennyire boldogok ott a gyerekek, illetve mennyiben találják ők (a családok) problémásnak azt, hogy teljesen más a tanterv, mint a megszokott?

Itt az összes elérhető iskola úgynevezett "erős" iskola, folyamatos versenyekkel, decemberre olvasással (egyik tanárnő szerint ez van az alaptantervben, ezt kell leadminisztrálniuk, más kérdés, hogy ha van egy kis esze a tanárnak, akkor ettől eltér egyénileg - hát ehhez  nem értek, de simán el tudom képzelni), napközi utáni leckeírással, minden nap öt-hat órával, elsőben kötelező szakosodással, stb. Azt gondolom, hogy ha olyan szintű lenne az első osztály, mint harminc évvel ezelőtt volt, akkor ma sem aggódna sok szülő az iskolaérettség miatt. A harminc évvel ezelőtti első osztályra az én öt és fél évesem is simán érett lenne szeptemberre. A maira viszont nagyon nem hiszem. Őt szerintem ezek a követelmények egy hajtós versenyistállóban abszolút összetörnék, és ez az, ami miatt egy Waldorfban cserébe látatlanban elfogadnám azt is, ha netán nem hall soha a suliban membránokról vagy a spanyol örökösödési háborúról, de cserébe egy egészséges lelkű gyereket kapok. Én emiatt nem aggódnék azért, ha számszerűleg kevesebb tananyag van leadva nekik (elmondva-visszakérdezve), mint a többségnek, hogyha közben itt találnám meg azt a légkört, ami biztosítja, hogy ne törjék össze az egyéniségét. Egyelőre éppen ez a kérdés, hogy vajon itt találom-e meg :))