Saját magamra is nagyon mérges vagyok,hogy belementem a márciusi műtétbe,bementem egészséges lábbal és bénult bal lábfejjel jöttem ki,de a többi dolgot már meg sem említem,

A feleségem is dilema előtt állt úgy 9 éve. Betegállományban volt már vagy 8 hónapja és az orvosok azt mondták, hogyha nem megy műtétre, akkor nem hosszabítják meg a betegállományt. Több műtöttel is beszélt és nem voltak jók a benyomásai. Még az orvos is azt mondta neki, hogy kb 40%, hogy sikerülhet annyira, hogy járni tudjon rendesen. Tehát 60%, hogy nem sikerül, ebben benne volt az is, hogy béna is lehet utána. Sokat sírt, hogy most mit csináljon. Hát mondom, Neked kell döntened, én csak elmondhatom, hogy én hogy döntenék és mit csinálnék. Végül úgy döntött, hogy nem ment a műtétre. Ha jól emlékszem, Neki kettő csigolya is el van mozdulva - az egyik 7-8mm. Azóta 9 év telt el, tud járni keveset, ülni órákat eltud úgy, ahogy mondtam Neki, aludni is tud. Így elvan, de mást nem hajlandó csinálni.

Nem tudom, milyenek a statisztikák a műtött deréknál, de én itt a környezetemben nem is ismerek olyat, akinek hosszú távon minden OK.......

Én nem mondtam, hogy terhelni kell a fájós derkat, hanem inkább azt, hogy tehermentesítve mozgatni, lötyögtetni meg ilyenek különböző helyzetekben. És csak nagyon óvatosan tapogatni a határokat. Például én vagy 20 évig nem tudtam leguggolni, most a gerely miatt gondolkodtam, hogy valahogy jó volna, ha rúgósabbak és erősebbek lennének a térdeim. Fokozatosan elértem, hogy le tudok guggolni és naponta vagy 50-60 guggolást végzek, s még egy lábbal is próbálkozom lemenni és fel. Na ez még nem megy, de már lejjeb engedhetem magam.....