játékház tankönyvet használták és okozták talán ezzel a legkevesebb kárt . ( bár, ez így teljesen egyértelműen mágsem jelenthető ki - de, nem a topic témája .

     Sztem. beleférne, sőt hasznos is lenne. 

alaposság, a hosszú idő, amit egy-egy betű biztos elsajátítására hagynak ? vagy az, hogy az adott betűt több oldalról közelítik meg ? nem elég, hogy meséhez, szóhoz kötik , de lejárják, többször , nagy papíron rajzolják szabadon , levegőbe rajzolják....stb

     Nekem a gondom ezzel van, hogyha igazat adok a W-módszernek, akkor az "állami" módszerben milyen jót találok? Hisz mégiscsak eszerint tanul a világ legtöbb embere írni.

    Elméletben az "állami"-ban is az az ideális, hogy a gyerekek postairónnal rajzoljanak az összehajtogatott írólap kockáiba nagy nyomtatott betűket -csináltuk mi is egyszer-kétszer. A gyakorlatban csak az a baj, hogy ez nem egy évig, hanem kb 1 hétig tart. Tehát utasítsuk el ezért az állami iskolát, vagy várjuk, kibekkelve a jobb időket, hogy majd visszatérnek a tantestületek/tanító nénik a békebeli módszerekhez?

    Vagy: az állami/hagyományos írástanítás, úgy sz.r ahogy van?, mert Steiner rendszerén kívül sehol sem tanulnak úgy írni, hogy a gyerekek lefutják az egyenest, a görbét, mesét költenek az s betűhöz stb.?

    Ez talán egy szülőnek nem annyira égető probléma, akinek a gyereke jól fejlődik a Waldorfban, és szeret is oda járni. De nekem a Steinert olvasva mindig az az érzésem, hogy azt sugallja -Összeomlik a civilizáció, ha nem csináljátok azt, amit mondtam!-, ... de ez biztos így van?

     Sok száz/2-3 ezer- éve tanulják a diákok a görög/latin betűk írását a hagyományos módszerrel, és nem betegedtek bele. Kérdésem: ennyire az oktatási módszereken múlik a dolog?  Sztem. inkább számít az életmód, természeti-technikai környezet, amiben élünk. Tehát nem az elsősorban a baj, hogy nem futjuk le az egyenest, hanem nem végzünk annyi kreatív cselekvést, mint akár 100 éve, a természetközeli életmódtól meg meglehetősen eltávolodtunk.