ez pont nem úgy van, hogy ha a gyerek tud már számolni, akkor lesz ideje azt megtanulni, hogy hogyan üljön csendben egy helyben... fokozottan nem igaz, mert míg ha nem tud számolni, van mivel foglalkoznia az órán legalább, és addig is talán nyugton marad talán, de ha mindazt tudja, amit hosszasan meg akarnak neki tanítani, akkor unatkozni fog, mérges lesz, hogy mi a fenének van ott. és a türelmetlensége csak egyre nő. épp a normál iskolákban nem jellemzző, hogy ilyen esetben valami egyéni tervet dolgoznának ki egy gyerek részére, de még csak szorgalmi feladatot se kap vagy hasonlót, hogy valamivel kitöltse az idejét. és ő lesz a rossz gyerek, aki nem tud türelmesen várni.

a saját, waldorfos óvónőink abszolút egyetértenek velem abban, hogy a plusz egy év megoldást hozna a legtöbb még problémás dologra a fiam életében. látjuk, mennyit fejlődött egy csomó mindenben eddig is. nem az van, hogy oda jár, de minek, mert úgysem történik semmi. most kezdeget kinyílni, "nagyfiúsabb" lenni, bátrabb lenni, kezdeményezőbb, önállóbb. ha ez a folyamat megszakad és hirtelen ott találja magát az iskolapadban, akkor abból jó nem sül ki.

és nem, nem ajánlott a nevtan semmit konkrétan.

de egyébként nincsenek a környékünkön kislétszámú osztályok sehol se...

Amerika meg nekem nem követendő példa - ebben sem, mint sok más dologban sem. (sok mindenben meg igen, mielőtt valami amcsigyűlölő képe sejlene fel itten:))))

ha már valamit, akkor említsük svédországot. vagy dániát. ahol szintén nem nagyon merül fel, hogy ne oda mennél, ahova tartozol. viszont az oktatás színvonala igen egyenletes, mint ahogy mondjuk az orvosi ellátásé is...