"A Magyar Királyságban nem területileg - nemzetiségileg - azaz függőlegesen, hanem vízszintesen, azaz  gazdaságilag voltak a határok. Tehát a tót drótos, meg az oláh pakulár azonos szinten volt kezelve a rác sajkással, meg a magyar zsellérrel. És - mivel ez szervesen alakult ki - igazából nem jelentett problémát. - egymásközt. A tót, vagy horvát, vagy székely nemes ugyanazt a jogot élvezte. Na, ezért  - is - álságos ez a mai hiszti. S az elkendőzésekkel, meg a félretanításokkal ezt csak erősítik."

Pontosan így van! Nem voltak a szlovákok nezetiségi alapon elnyomva, egyforma sorsa volt egy magyar vagy egy szlovák zsellérnek! Nem nagyon tudok arról, hogy a szlovákok bármikor is fegyveresen fellázadtak volna a magyar "elnyomás" ellen! Viszont mi ezer évig védtük őket, megőrizhették nyelvüket, a magyarság vérét hullatta mindenkiért külső támadás esetén, aki ebben az országban élt. "Hálából" néhány évtized alatt felére fogyott a magyarság, végig hazudják a múltat, mindent átírnak, átkeresztelnek, letagadnak.

Elég saját tapasztalatom van a szlovákokról, mert a hetvenes évek közepétől nagyon sokat dolgoztam kiküldetésben az akkori Csehszlovákiában több, mint egy évtizeden keresztül. Mivel hivatalosan mentem ki, köztük éltem, alkalmam volt megismerni őket. Nem általánosítanék, de rengeteg negatív élményem volt! Nyitrán a Priorban a magyar eladók nem mertek magyarul megszólalni, ahogy a vendéglátó helyeken is ritkán akadt olyan, aki felvállalta magyarságát, mert meg voltak félemlitve! Találkoztam a cseh-lengyel határ közelében, Ústí nad Orliciben olyan magyar családdal, akit a háboru után elhurcoltak otthonából, néhány órát adva nekik összepakolni, aztán elvitték cseh területre, és ott egy gazdánál szinte rabszolgaként kellett dolgozniuk éveken keresztül! Tele vannak gyülölettel irántunk, haragszanak ránk, és félnek, rettegnek, mert tudják, hogy Trianonban igazságtalan döntés született, rettegnek, hogy mikor kell visszaadni az elrabolt magyar területeket!