Nekem az volt életem első könyve. Ált. isk. 1. oszt-ban karácsonyra kiolvastam, ez lett a karácsonyi ajándékom a szüleimnek. Csak az volt a baj, hogy rosszul osztottam be, mert októberben még nem gondoltam, hogy annyira fel fogok gyorsulni, tehát Mikulás után  már csak napi egy lapot kaphattam, hogy dec. 24-én érjen véget. Majd' megvesztem a várakozástól, hogy mi lesz a szereplőkkel!

A kis unokaöcsém meg most 5 éves, és pár napot otthon volt náthásan. A nővére ábáácáskönyve a kezébe került. A szülei már csak azt vették észre, hogy a gyerek ismeri a betűket.

Ez a normális. Ez lenne a normális a XXI. században. Ehhez képest egy bizonyos csapatnál sok esetben 14 éves korig sem sikerül felszámolni az analfabetizmust.

De aki összefügést keres e között és a között, hogy az adott gyermek sokadik generációs rokonházasságok gyümölcse, anyukája terhesen is ivott meg dohányzott, gyerekkorában pálinkás szopacs volt az altatója és mondókázás helyett kizavarták az utcára "játszani", az rasszista. Mi más lehetne?

Üdv:

b