Én is találkoztam már tavaly (többször is) hasonló helyzettel Faxnin meg Háborún is...és amellett, hogy bosszantott, el is gondolkodtatott...
Azért is tartom durva esetnek, mert ha még underground szinten is, ahogy mondtad, párszázan lennének (még akkor is siralmas lenne a helyzet a zenék és zenészek minőségéhez képest), DE csoda, ha a húsz főt meghaladja egy Mohai-érdekeltségű koncert!!!
Felvetül több kérdés is, de a legelső: a MIÉRT?
Talán a rossz marketing? A viszonylag kevés reklám? A zenészek és zenekaraik ismeretlensége? A média tudatos visszafogása és visszafogottsága?
Nem tudom, de ha tudnám is, nem változna a helyzet. Nagyon sajnálom elsősorban az országot és a zeneszeretőket, hogy egy ilyen kaliberű, sokrétű, nagy tudású, briliáns technikájú és egyéni előadót nem képesek nem hogy szeretni, ismerni...
Szerintem elsősorban talán az ismeretség hiányával kezdődnek a gondok...mert hát ki ne tombolná magát széjjel egy Háború bulin, ki nem flesselné magát szarrá egy Faxni koncerten?!? Nem akarok már-már csöpögősen "fanná" válni, de tényleg nagyon zavaró, hogy miközben a középszintű, lagymatag, tingli-tangli alternatívnak, netán progresszívnek mondott zenekarokat zabálja a nép és a tiszteltnézőkésrádióthallgatók, eközben itt vannak ezek a produkciók, amik szinte már olyannyira profik, és meghaladják az általános-unalmas (tisztelet a kivételnek) magyar rokk-jazz-pop szintet, hogy az nagyon fáj...de tényleg.
Nem akarok én is olyan fanyalgóvá válni, aki csak mindig sír a szeretett zenekara sikertelenségén, de HÚSZ ember, az mégiscsak húsz.
Oké, megértem, hogy a "Mohai-univerzum" sokaknak sok, elvont, érthetetlen, zavaró...de hallottunk már több nehezebben emészhető zenekarokat is, akik ha nem is az előtérben figyeltek, de legalább meg voltak becsülve egy picit. Sajnos a Faxni, Háboró, Tomistars és még eléggé folytathatnám a sort, nem hogy hátul, de inkább sehol sincsenek.
Na jó, befejezem, mert hosszú lesz, habár úgyis elég kihalt ez a topik, az az öthat "rajongó" meg úgyis elolvassa...talán.
Én mindenesetre örülök, hogy egyáltalán léteznek ezek a lemezek és a részesük lehetek a hallgatásukkal, élvezetükkel...csak azt sajnálom, hogy koncert kevés van (nem hogy koncert, de ezek a zenekarok is "alig" léteznek...), de hát az okok talánjait az imént boncolgattam egy kicsit. Akinek vannak még gondolatai a témával kapcsolatban, írja le, szerintem több nézőpont is lehet...
Üdvözlet minden "lánghordozónak", akik azért ha máshol nem is, de otthon, a lejátszóban erősítik és őrzik az őskort...meg a jelent is. Egyre jobb a Faxni.
