Nálam a szívritmuszavar elöször serdülökorban, 16 éves koromban jelentkezett számomra észlelhetöen. (Annak ellenére, hogy veleszületett betegségröl van szó.)

Akkor, elöször fizikai megeröltetés közben (testnevelés órán) a szívritmusom felugrott egy tapintással mérhetetlenül gyors értékre. Mivel a tornatanár nem tudta, mit csináljon, csak leültetett, majd lefektetett, de a szívritmuszavar nem múlt el és én így kb 10-15 perc múlva elájultam. Mikor magamhoz tértem, a szívritmusom normális volt. Ezekeután kezdödött egy évtizedekig húzódó ellenörzés- és kezeléssororzat, amiben ezekre a vizsgaáltokra emlékszem: EKG, pajzsmirigy ellenörzés, terheléses EKG, szívultrahang, illetve a szívritmuszavar elöidézése klinkai keretek között egy orron át levezetett szondán keresztül. Az utóbbit csak kétszer csináltam végig, a többit nagyjából 6 hónapos – éves – kétéves rendszerességgel.

Mikor serdülökoromban jelentkezett a betegség, még nem volt rá más megoldás, mint a gyógyszeres kezelés. A gyógyszert sajnos nem bírtam, így voltak olyan évek, amikor nem szedtem semmit, csak rendszeresen ellenöriztek. Ritmuszavaraim évente néhányszor voltak, legtöbbször néhény másodpercen belül magam meg tudtam ezeket állítani a kardiológustól tanult kézi manöverekkel saját magamon. Ezeket ma már a kardiológusok nem nagyon tanítják a betegeknek, mert a kimenetelük bizonytalan és az ember a manöverrel kárt is tehet saját szervezetében. Idöközben kifejlesztették azt az operációt, amiáltal megszabadultam a szívritmuszavartól és már nem vagyok WPW beteg. Ekkor már 30 éves voltam, tehát évtizedekig éltem a ritmuszavarommal.

Ma már tudom, hogy szerencsés ember vagyok.

Neked is csak ezt kívánom!