Csakhogy ez nem igaz!

Ha valakit ignorálok, az egyben azt is jelenti, hogy ahelyett hogy kiállnék vele nyíltan vitázni a pástra;---  elegánsan összeszorítom arisztolratikus eperajkaimat és büszkén-hallgatva elbnézek a feje fölött.

Ez jó volt az arisztokratáknak  prolik elleni  dafkei halk háborúban úgy 1920. körül.

Ma már nem jó.

Aki ignorál az überhaupt kifogyott az érvelésekbõl, helyette nevetséges védekezõ álláspontban eltorlaszolja magát aztán ott nyuvad ki a saját konok torlaszai mögött.

Ignoránsként.

A többiek pedig élik a való életet, ami egyben viták, harcok és fegyverszünetek édes elegye.