Törölt nick Creative Commons License 2012.11.06 0 0 92

Igen sikerült. Lassan két éve.

 

Nem volt egyszerű rájönni, hogy baj van, és nem volt könnyű az elhatározás sem, mivel szerettem inni, és nem tudtam elképzelni milyen is lesz az, hogy soha. És egy kicsit féltem is a dologtól, hogy milyen tünetekkel jár az elvonás. És kellemetlen volt, hogy a gyengeségemet más(-ok) elé tárjam.

Érdekes módon a döntés meghozása után már könnyebb volt.

De onnantól kezdve lett egyszerű a dolog, mikor rájöttem, hogy már nincs hatalma fölöttem, és többet már nem irányítja az életemet hanem az van amit én akarok, és az én döntésem az, hogy nem akarok inni. Mikor azt mondtam magamban, hogy „nem tehetsz semmit nem félek tőled”.

Nem mondom, hogy az eltelt két év alatt nem kísértett meg, hogy egyszer-egyszer nem volt olyan, hogy „de meginnék egy felest”, de ilyen mindig lesz. Nem foglalkozok vele, mivel tudom, ez igazából nem erről szól.

Azt sem mondom, hogy nem ittam ezen idő alatt egy kortyot sem (bár nagyon sokkal többet sem), de valahogy nem éreztem késztetést a folytatásra.