KORMOS FRANCISKA

/Kacat/

Várok

Várok egy elejtett hangra vagy elejtett akkordra.
Várok egy szóra, és benne igazságra.
Várom a holdfényt és vele az álmokat,
A kályha üvegén át kilesõ lángokat.

Várom a táncot, a lassut, a pörgőt, a végtelent.
Kulcs csörrenését a zárban és õszinte tekintetet.
Várom a messzirõl jött hírhozó levelet,
És a munkától érdes, kérlelõ tenyeret.

Várok a mindent eláruló hallgatásra.
Várok a terheket bontó, rózsás alkonyatra.
Várom a titkok óvatos nyitását,
S várom a hegyeken ívelõ szivárványt.

S míg várok, rám talál a víz, a tûz, a föld, az ég.
Kürt ébreszt reggel s a nap hátán visz feléd.
Amíg várok, velem lépked a remény,
S rajzolja részeit a fontosnak vélt regény.