Röhögcséltünk ma a nyelvrokonságon. Kollégám, barátom regényét kiadták finnül. Magyarul a cím: Semmi kis életek. Finnül: Mittättömät elämät. Ami így nagyon vicces, de ő közben azt is átélte, hogy Helsinkiben folyton felkapta a fejét: mintha magyarul beszélnének. Nekem huszonsokéves élményem, amikor Angliában megszólítottak minket, hogy fogadást kötöttek, milyen nyelven beszélünk, ugye, finn? Semmi hasonlóság, "csak a dallam".