Én emlékszem. Részvétem, ez tényleg szörnyen hangzik.

 

Nem is tudom, mit mondjak, együttérzésem. A pap viselkedése miatt mindenképpen meg kellene beszélnetek a dolgot az egyházi felettesével, mert azért a szentségek kiszolgáltatása nem függhet attól, hogy ki kinek volt osztálytársa kiskorában, illetve mit hazudozik a hajdani osztálytárs a papnak. De alighanem anyósod tudhat valami zaftosat az előző papról, aztán az meg engedett a zsarolásnak.

 

Azt nem is értem, hogy milyen alapon várhatta el a te családodtól, hogy a párod nagypapájának temetésén jelenjen meg, pláne az esküvőtök előtt, amikor még nem is voltak távoli rokonok sem. A párodtól, akinek a saját nagyapja halt meg, joggal várhatta el a családja, hogy ott legyen. Tőled, amíg a felesége nem vagy, semmiféle etikett nem kívánja meg. Amikor már a felesége vagy, akkor is csak akkor kötelező a férjed rokonainak temetésére elmenned, ha jól ismerted az elhunytat és jó viszonyban is voltál vele. Különben teljesen sazbadon választott. Tehát ha ezt a nagypapát életedben kétszer láttad, és semmiféle érzelmi kapcsolat nem volt köztetek, plusz a párod számára sem jelentett nagyon sokat, akkor még esküvő után sem vagy köteles elmenni a temetésére. Esküvő előtt meg pláne nem kötelező, legfeljebb a párodat támogattandó elmehetsz. Na de a te saját családodnak végképp semmi keresnivalója egy olyan öreg bácsi temetésén, akit nem ismernek, meg a ti házasságkötésetek előtt effektíve nem is rokonuk. Agyrém a köbön.

 

Ez a te anyósod gyakorlatilag semmiféle illemszabályt nem ismer vagy nem jól ismer, csak önkényeskedve állít fel mindenféle szabályokat, amelyek őrá nézve persze mind nem kötelezőek. Mert azt azért józan ésszel senki sem képzelheti, hogy őneki szabad káanyáznia a telefonban, majd pedig elvárhatja attól az embertől, akivel így beszélt, azt, hogy az a személy a továbbiakban bármiben is tekintettel legyen őrá. Minden kultúrember számára világosnak kell lennie, hogy ez az a határ, amikor az anyázó effektíve felégeti maga mögött a hidat, és a sértett a továbbiakban semminémű kapcsolattartásra nem köteles. 

 

Ami a gyászt illeti, tudomásom szerint a gyászévet csakis egyenesági közvetlen rokon esetén kell kivárni. Tehát ha valamelyik házasulandónak a szüleje, a testvére vagy a gyermeke hal meg, akkor illendő a kézfogóval megvárni a gyászév leteltét. Manapság annyi könnyebbség van, hogy egy fél év után már a lánykérésre és az állami esküvőre azért sort lehet keríteni ohne lagzi. Aztán majd a gyászév letelte után jöhet az egyházi esküvő meg a lagzi.  De a párod nagyapja nem közvetlen rokon. Ilyen esetben nem kell kivárni a gyászév leteltét, csak akkor, ha kivételesen szoros kapcsolat volt az elhunyt és az ő házasulandó unokája között, például az elhunyt nagyszülő nevelte fel az unokáját, vagy ilyesmi.  Ha jól értettem, ilyesmiről esetetekben szó sincsen, egy átlagosan hűvös nagypapa-unoka viszony volt, amely abból állt, hogy évente párszor a gyerekek meglátogatták a nagypapát pár órára. Ilyen esetben bőven elégséges gyászt egy hétig hordani, aztán félgyászt még egy hétig, és 3 hónap elteltével minden további nélkül lehet esküvő, lagzi meg minden. Legfeljebb, ha a testvérek vagy szülők közt van valaki, akinek negyon mély kapcsolata volt az elhunyttal, és őt mindenképpen meg kell hívni a lagziba, akkor őrá való tekintettel elképzelhető, hogy a haláleset után 3 hónappal csendes állami esküvő van csak, és fél év vagy egy év után az egyházi esküvő meg a lagzi. Némi lelki finomság kell hozzá, hogy eldöntsük, mit hogyan kell időzíteni. De az a hisztéria, amit anyósod előadott, semmiképpen sincs összhangban semmiféle illemszabállyal. Pláne agyrém, hogy a házasságotok előtt még távoli rokonnak sem minősülő felmenőidet szidta, hogy ők miért nem mentek el a párod nagyapjának temetésére. Semmi keresnivalójuk sem lett volna ott, hacsak nem más okból ismerték az elhunytat, pl. apukáddal egy helyen dolgozott évtizedekig, vagy ilyesmi. De akkor nem rokoni minőségben kell ott lenni. Rokoni minőségben az, aki nem rokon, minek lenne ott?

 

Iszonyat némber lehet anyósod, szerintem csak jól jártok, ha menekültök. Most pocsékul áll az ingatlanpiac, de ettől még el lehet adni bármit, és venni is lehet, mert a vétel is alacsonyabb áron megy. Plusz nagy divat mostanság a külföldi munkavállalás is. Amíg gyerek nincsen, meg is oldható könnyen. Később is jól mutat az életrajzban.

 

Nem vagyok hagyományos értelemben véve vallásos, de ha lennék, hálát adnék az Úrnak a saját anyósomért, az biztos. 

 

Üdv:

b